... és csak álltam ott, nem történt semmi. Éreztem ahogy a lábaimon erőt vesz a pánik, nem tudtam mozdulni. Körbepillantottam a nézőtéren. Az első sorok között megláttam anyám aggódó szemeit és ahogy szép lassan rajta is erőt vesz a pánik. A legjobb barátnőm hitetlenkedve nézett rám és várta, hogy életem sorsdöntő előadását megkezdjem. De nem bírtam. Egyszerűen nem bírtam erőt venni magamon, hogy a zenével együtt táncoljak. Én még mindig a sorokat néztem hátha megpillantok valamit, valamit ami erőt ad. És akkor hirtelen a semmiből felbukkant ő. Ő akit akárhányszor meglátok összeszorul a gyomrom, ő akire csak ha rágondolok megremeg a térdem. A kinézete most is mintha egy divatmagazinból lépett volna elő, az arca pedig elmondhatatlanul gyönyörű volt. Az egész teste sugárzott. Ő állt ott előttem. Minden mozdulatát figyeltem. Az ajka megmozdult és egy szót suttogott halkan. Olyan halkan hogy ezt a szót senki nem érthette rajtam kívül. De én tisztán értettem, mert erre a szóra vágytam mióta megpillantottam. Szeretlek. ...
By: TwoGirls(Betty)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése