Stella

Bevezető...

Van egy lány, ki elköltözik családjától és bele veti magát a nagybetűs életbe.

Nem máshol mint La Push-ban, volt otthonába.

Beköltözik legjobb barátjához és együtt vészelnek át mindent.Mint mikor kicsik voltak.

Emma most is erre vágyik.Szerető karokra és megértésre , hogy fel tudja dolgozni a történteket...

Sikerülni fog neki?

El tudja felejteni az eddigi életét és belekezdeni egy újba?

Minden kiderül, csak kövesd Emma életét.

By: Stella

1. fejezet


Alig várom hogy újra otthon legyek!
A szeretett erdő, a jó levegő és persze Embry!
Más nem nagyon örül ha el kell költöznie, de én nagyon is.Nincs miért itt maradnom.Nem köt ide senki és semmi.
Egyedül Amanda nénikém, de neki utaznia kell Párizsba.Hát igen a modellek élete már csak ilyen.
Anyu már rég meghalt. Körülbelül olyan 5 éves lehettem.Apu pedig elhagyott engem, így egyedül Amanda maradt nekem.Ő nevelt fel nagy részben.10 éves korom óta vele élek.Most vagyok 18.Törvényesen nagykorú.
Embry-vel amióta az eszemet tudom legjobb barátok voltunk.A legtöbben nem hisznek a fiú, lány barátságban, de ez köztünk teljesen más.Embry olyan mintha a bátyám lenne.És én neki pedig a húga.Nincs semmi féle viszony köztünk.
Ajj, leszálhatna már ez a repülő úgy igazán!
Mintha meghallották volna a gondolatomat megszólalt a stewardess hangja.
-Kedves utasaink a gép hamarosan leszáll, kérjük kapcsolják be öveiket!
Ez az!!!Mindjárt kiugrik a szívem a helyéről.Kíváncsi vagyok Embry mennyit változott.Lehet hogy fel se fogom ismerni, bár ez teljességgel lehetetlen.Embry-t bármikor megismerném.
-Köszönjük hogy minket választottak!
Hallottam meg a elköszönő mondatot.Gyorsan felpattantam és rohantam be a reptérre.
Át vettem a bőröndjeimet-amiből volt 6-és elindultam a taxi felé.
Hatalmas mosoly volt az arcomon és úgy kalapált a szívem hogy láthatom a legjobb barátomat, hogy az már lehetetlen.
Elővettem a telefonom és tárcsáztam Amanda számát.
-Szia Em, na megérkeztél?
-Szia Amanda, igen megérkeztem már a taxi-ban ülök.
-Ez remek!Jaj úgy hiányzol!Nem lesz kivel buliznom.
Szomorodott el a hangja.
-Inkább örülnél hogy mész Párizsba.Nekem itt tökéletes helyem lesz.
-Ja Embry-ke karjai közt, ugye?!?
Cukkolt.
-Nem Embry-ke, hanem Embry és csak barátok vagyunk.
Nevetni kezdett.
-Igen, MÉG barátok vagytok.
Hangsúlyozta ki a még szót.Megforgattam a szemem.
-Na jó leteszem és te pedig vigyázz magadra csajos,rendben?
Mondta nénikém.
-Ígérem vigyázok.És te is!Jah és hozhatnál valami cuccot Párizsból...
Célozgattam.
-Még jó hogy viszek neked valamit.
-Megbeszéltük.Puszi, szia.
-Szia!
Letettem és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.
Út közben csodálkoztam a látványba és úgy éreztem hogy végre itthon vagyok.A taxi hamarosan megállt és én kiszálltam.Embry már a ház előtt állt.Amikor meglátott vigyorogva oda futott hozzám és felkapott.
-Istenem, annyira hiányoztál!!!
Kiabálta.Nevettem ahogy elkezdett forgatni.
-Te is nekem!Úgy örülök!
Öleltem meg mikor már letett.Zokszó nélkül visszaölelt.
-Nagyon megváltoztál mióta utoljára láttalak.
Túrtam bele a fekete hajába.
-Kell egy kis változatosság, nem?
Nevetett és megint megölelt.Jaj de hiányzott már.
Már vagy 3 perce csak öleltük egymást mikor végre meg tudtam szólalni.
-Embry, a cuccomat nem kéne bevinni?
Nevettem és eltoltam magamtól.
-Ja, de bocs.Csak annyira örülök hogy visszajöttél.
Mosolygott rám és felnyitotta a taxi csomagtartóját.
-Hűha, neked aztán van cuccod az biztos.
Kerekedett el a szeme a sok bőrönd láttán.
-Valami nem tetszik?Ha akarod máshova is költözhetek...
Fontam össze a két karom.
-Csak itt lakhatsz!
Mosolygott és kivett két bőröndöt.
-Embry,elég nehezek az egyik 27 kiló!
De mintha meg se kottyant volna neki, már le is tette a földre.Most hogy jobban megnézem baromira izmos lett.A szám tátva maradt.
-Csukd be mert még légy száll bele.
Nevetett és feltolta az állam.én is kivettem egy bőröndöt és be vittük a házba.Lepakoltuk egy vendég szobába,majd mentünk még két fordulót a bőröndökkel.
-Tényleg és anyud hol van?
Tudakoltam.
-El ment segíteni Emily-nek.
-Értem.
Nagyon szerettem Emylit is.Sokat tudtunk beszélni egymással és mindig megértettük a másikat.
Külsőleg nagyon megváltozott.Izmos lett, rövid lett a haja és marha magasra nőtt. Két fej biztos volt köztünk.Na jó, csak másfél.De ha tudná hogy én hogy megváltoztam...Szerintem lehidalna.Nem tudom hogy elmondjam e neki...
Embry magamra hagyott hogy kipakoljak és elrendezkedjek.A ruhákkal kezdtem.Szerencsére egy hatalmas szekrény volt a szobában.Itt is bevezettem amit Amnda tanított.Színek szerint tettem a ruhákat és a cipőket.Hát igen, ez van ha egy modellel közös a gardróbod.
Mikor befejeztem elrendeztem a személyes dolgaimat fényképek, könyvek meg ilyen apróságok.
közben Embry jött be és lehuppant az ágyamra.
-Na hogy haladsz?
Kérdezte és közben nézett hogy mit hova pakolok.
-Jól.Miért kérded?
Válaszoltam és elővettem még egy könyvet.
-Miért gondolod hogy valami ok folytán kérdeztem.
Megfordultam és unott, felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Jó oké.Csak mert a parton lesz egy kisebb fajta buli.és gondoltam megkérdezem hogy nincs e kedved jönni.
Adta meg magát.A szám mosolyra húzódott és megint megöleltem.
-Jaj, Embry még jó hogy van kedvem menni.Mikor kezdődik?
-Nyolc körül.Nincs messze, úgy hogy olyan 5 perc alatt lent vagyunk.
-Szuper!
Mondtam és tovább pakolásztam.Embryvel még beszélgettünk, mire végeztünk ő bealudt.Oda hajoltam hozzá és ébresztgetni kezdtem.
-Embry, kelj fel!Nem sokára indulnunk kell.
Simogattam az arcát.Nem kelt fel csak morgott valamit.Hát ha szép szó nem használ....
kimentem a konyhába és engedtem egy pohár vizet.Bementem és leöntöttem.

-Ezt miért kellett?Kedvesen is lehet ébreszteni valakit!

-Szerinted nem próbáltam?De ahogy ismerlek, másodjára se keltél volna fel ha továbbra is szépen kérlek.
-Ez igaz, túl jól ismersz.
Mondta mosolyogva.


-Állok elébe.

hosszúújjú
Embry benézett és megkérdezte.
-Na, szép hölgy indulhatunk?
-Persze!
Mondtam mosolyogva és ki mentünk a friss levegőre...




2. fejezet


Mikor megérkeztünk már láttam a nagy tábortüzet.Egy csapat fiú volt kint és hülyéskedtek.
-Az ott Seth?
Kérdeztem és mutattam egy nyurga fiúra.
-Igen.Ő is megváltozott ugye?
Nézett rám.Bólintottam.Úgy elmondanám neki hogy én is megváltoztam csak nem lehet látni...
Tudom hogy ő nem félne tőlem és mellettem állna.
Majd a parton elmesélem neki.
-Emma!!!
Ordították mindannyian.Oda rohantak hozzám és megöleltek.
-Sziasztok!Úgy hiányoztatok!
Öleltem meg épp Paul-t.
-Te is nekünk.Amikor Embry mondta hogy jössz, el se hittük.
Nyomott egy puszit az arcomra.
-Tényleg és Jacob?Ő hogy hogy nincs itt.
Néztem körül még egyszer.Mindenki elhallgatott, még Seth is.
-Ő épp egy csajjal nyomul mostanában....Valami Bella a neve.
Mondta Jared.
-És lemerném fogadni hogy nem bírjátok...
Kuncogtam.Elég komolyan néztek rám.Mi az?Mi rosszat mondtam?
Embry megfogta a kezem és elment velem az erdőbe sétálni.
-Embry mi a baj?Miről nem tudok?
Álltam meg.Megfordult ő is és nagyon szomorúan nézett rám.
-Hé, nekem mindent elmondhatsz, ugye tudod?
Simogattam meg a karját.Felsóhajtott és megölelt.
-Össze vesztünk Jacobbal.
Dörmögte.
-De hát min?
Néztem bele a szemeibe.
-Hosszú történet.
-Embry!
Szóltam rá.Nem hiszem el hogy nem akarja elmondani.Én mindent megosztottam vele.Akármien hülyeségről is volt szó.
-Én...nekem most nem megy.Nem akarok most Jacobbal foglalkozni, amikor a legjobb barátom itt van velem.
Mondta a szemembe ami csak úgy csillogott.Ilyenkor tudtam hogy igazat mond.
-Na jó, ha nem szeretnéd nem kell.De ugye majd elmondod?
Rám mosolygott, amolyan Embry-sen és bólintott.
Csendben mentünk vissza a többiekhez, akik már nagyban buliztak.Ekkor valaki hátulról felkapott és betett a nyakába.Lenéztem és Paul-t láttam meg.
-Ugye nem baj, ha elrabollak Embry-től?
Kérdezte mosolyogva.
-Nem, dehogy!Amúgy mi miatt lett ez a buli?
-Az érkezésed alkalmából.
Letett és táncolni kezdtünk.Annyira aranyos tőlük.Örülök hogy nekem ilyen családom van.
Kábé mindenkivel táncoltam, még Sammal is, pedig ő aztán nem az a bulizós fajta.
Nagyon sokat hülyültünk.Ültem egy fatörzsön és éreztem hogy valaki megint felkap, de most az ölébe.
-Embry Call, most tegyél le!Tudod hogy ezt utálom.
-Nem, azt már nem!Visszakapod a délutáni pocsolást.
Vigyorgott.
-Micsoda?Nem dobhatsz bele a tengerbe!Nem lehetsz ennyire köcsög velem!Embry!!!
Ordítottam és úgy kapaszkodtam a nyakába, mint egy kisbaba.Nem tartott sokáig hogy ott maradjak az ölébe.Sikítottam egyet és már landoltam is a vízbe.Gyorsan felúsztam a felszínre és levegőért kapkodtam.A többiek nevettek rajtam.Vicces volt?Na várjatok csak.Gondolkodtam el.
Előre vettem hosszú hajamat a mellemre és facsarni kezdtem belőle a vizet.Embry kiguvadt szemekkel nézett.Ahogy a ruha hozzá tapadt a testemhez és kiemelte az idomaimat még jobban.Nevetni tudtam volna hogy hogy néznek.persze Sam ebből kimaradt mert Emylihez szaladt haza.
-Embry, ha már beledobtál a vízbe akkor legalább segíts!
Néztem rá könyörgő szemekkel.Nyelt egy nagyot és lassan közeledett felém, majd óvatosan csavarni kezdte a hajamból a vizet.
-Basszus, a telómat nem találom.Lehet hogy bele esett a vízbe.
Lehajoltam és amikor Embry nem figyelt kirántottam alóla a térdét, amitől hatalmasat vágódott a vízbe.Hangosan kacagtam rajta.Csatlakoztak hozzám a többiek is és hallottam Embry morgását is.Ekkor meghallottam valamit az érzékeny fülemmel.
-Jacob, kérlek érts meg!
Mondta valami csaj.
-Bella, hagyj békén és most pedig menj el.
Mondta Jacob igen mérgesen.Á szóval ez az a Bella.Közelebb mentem a vita helyszínére és onnan figyeltem őket.Jacob előtt állt egy barnahajú lány.
-De én nem akarok el menni, Jacob.Szeretlek!
-Ja csak mást jobban.Menj innen, Bella.Addig még szépen kérem.
Mondta Jake és hátat fordított Bellának, majd elment.
-Szóval, te már nem szeretsz?
Kiáltotta oda neki a csaj, de Jacob meg se hallotta.Kerülőt tettem és Jacob után szaladtam.
-Jacob!Várj meg!
Szaladtam már mellé.
-Emma?Te meg hogyan kerülsz ide?
Kérdezte meglepődve.Majd boldogan megölelt és adott egy puszit.
-Hát....visszaköltöztem.
Mosolyogtam.
-Na végre, hogy megjött az eszed!
Vigyorgott.
-Nem kéne valami száraz ruha?
-Hát megköszönném ha adnál valamit.
Mondtam hálásan.
-Tényleg miért vagy csurom víz?
-Ő Embry beledobott a vízbe.Játszottunk.
-Embry?Embry nem otthon van?
Basszus most valamit elszólhattam....Ki kell találnom valamit....
-De csak lejöttünk egy kicsit a partra.
Hazudtam.Utálok hazudni, de ha muszáj....
-Emma, engem nem versz át.
Sóhajtotta és adott nekem egy pulcsit egy melegítőt és egy törölközőt.
-Köszi!
-Nincs mit.Szóval?
-Jó, oké!Buli van és mindenki ott van csak egy valaki nem....
Néztem rá szomorúan kiskutya szemekkel.Azt akartam, hogy ő is lejöjjön.Úgy nem az igazi hogy valaki hiányzik.És meg szeretném tudni ezt a veszekedést.
-Em, én nagyon örülök hogy itt vagy, de mostanában nem vagyunk valami jóban Embry-vel, szóval ez most felejtős.
Mondta.
-Most elmegyek a fürdőtökbe, ha megengeded és ha visszajöttem beszélgetünk, rendben?
Néztem komolyan a szemébe.Bólintott, én pedig elmentem megtörölközni és felvenni a száraz ruhákat.3 perc alatt kész lettem és vissza mentem Jake-hez.
Az ágyon ült, teljesen úgy mint egy szobor.Szegény most valakire nagyon szüksége van.Mindenkinek én vagyok a lelkitársa, vagy mi?
Leültem mellé és belekezdtem.
-Szóval min vesztetek össze Embry-vel.
Kérdeztem.
-Mit mondott?
-Semmit, hogy hosszú.
Keserűen felnevetett.
-Tudod, pár napja hogy összevesztünk, de nagyon.Régen, ugye te is tudod hogy milyen jóba voltunk.Kerültük Sam bandáját és egyszer valami oknál fogva ő is benne volt.Kerülni kezdett és mostanában suliba se jött.Nagyon fura lett.Most Bellával vagyunk nagyon jóban.Vagy is voltunk.
Magyarázta nekem.Végig hallgattam és mikor befejezte én jöttem.
-Ki ez a Bella?
-Apám barátjának a lánya.Bella Swan.Vagy egy éve hogy visszajött Forks-ba.
Mondta.Nem értem hogy miért nem bírják a többiek.Biztos van valami nyomós oka.
-Megbántott?
Kérdeztem egyszerűen.
-Hallottad?
Kérdezett vissza.
-Igen.Mindent.Szóval?
-Te is ismered a vámpír történetet...
-Igen a hideges sztori.
Vágtam közbe.
-Ezt csak neked mondom el.Itt lakik egy Cullen család.Ők vámpírok, de csak állat vérrel táplálkoznak.
Erre akaratom nélkül is elhúztam a szám.Utálom az összes vámpírt.Szerintem az összes vérfarkas utálja.Most koppant valami.
-Bella az egyikkel járt.Edward vérszo...Cullennel.Cullen most elhagyta és velem szokott lenni szabadidejében.
Teljesen megértem a többieket miért nem bírják ezt a Bellát.Én is kezdem.Szerintem csak kihasználja Jacobot.
-Kitalálhatom?Totál bele vagy zúgva.
Bólintott.Kezdtem ideges lenni.Hogy teheti ezt vele az a lány???Kihasználja mert az a vérszívó elhagyta....Szánalmas és most Jake issza meg a levét.Remegni kezdtem.
-Héj Emma, jól vagy?
-Igen, de most én megyek.Majd még beszélünk és köszi a ruhákat.Szia!
Rohantam ki a házból és bevetettem magam az erdőbe.Nagyokat lélegeztem hogy elmúljon a remegés.Nem változhatok át most.Bárki megláthatna.Mi van ha a többiek is azok mint én?Embry, Paul,Sam meg a többiek?Nem, az nem lehet.És hogy van itt egy vámpír család....Ezt el se hiszem.
Lesiettem a partra.
-Emma!!!
Kiáltotta azt hiszem Paul.Szorosan megölelt.
-Mi az?
Kérdeztem.
-Úgy eltűntél hogy észre se vettünk.Menj oda Embryhez mert most magát okolja.
-Magát?De hát miért?
Ekkor Embry hangosan ordított nekem majd hozzám szaladt és megölelt.
-Jól vagy?Minden oké?
Kérdezte és alaposan átvizsgált.
-Embry?Ugyan mi bajom eshetett volna?
Néztem rá furán.Nem válaszolt csak megint megölelt.
-Jacobnál voltam.
Mondtam.
-Embry szeretnék veled beszélni!
Engedtem el és megfogtam a kezét majd húzni kezdtem...


3. fejezet


Engedtem el és megfogtam a kezét, majd húzni kezdtem...
Lehet hogy tudom mi folyik itt...De nem vagyok benne biztos...Azt szeretném ha Jacob és Embry megint jó barátok lennének.Itt állok és szedem össze a gondolataimat.Embry figyelmesen néz és csak arra vár hogy elkezdjem.Na jó.
-Embry, ugye tudod hogy a legjobb barátom vagy?!?
Kérdeztem félve.
-Hát hogyne tudnám.Már 3 éves korunk óta.
Mosolygott szelíden rám.
-Jól van, akkor azt is tudod hogy én MINDENT megosztok veled.Kivéve a női problémáimat...
Húztam fel a szemöldököm.Bólintott, de a szemembe nem nézett bele.
-Embry, tudom hogy azt mondtam hogy kívárom, de Jacob nagyon-nagyon szomorú volt és én ezt nem bírom nézni.Ahogy senki mást nem tudnék így nézni a családomon belül.Úgy hogy kérlek, mond el mi ez az egész!
Kérleltem és megfogtam a kezét, majd bátorítóan megszorítottam.
Vett egy mély levegőt és belenézett a szemembe.
-Emma...Én...Inkább megmutatom.
Rohanni kezdett velem és megállt egy tisztáson.Megállított és befutott a bokrok közé.
Nagy reccsenés roppanás és egy sötétszürke bundájú, hátán sötét foltos farkas jött ki a bokrok közül.Ugrálni kezdtem örömömbe.Embry szeme zavarodottságot mutatott.Ezen nevetni is kezdtem.Oda mentem hozzá és megöleltem a nyakát.
-Nyugi, nem rajtad nevettem.Csak annyira tudtam.Sejtettem hogy vérfarkas vagy.
Elhúzódott és döbbenten nézett a szemembe.
-Igen, jól hallottad.Éreztem.
Mosolyogtam.Visszafutott a bokrok közé és visszaváltozott.Most jön az hogy te is az vagy?De hát hogyan?
-Em, te is...az vagy???De hát hogyan?
Annyira tudtam.Ezen is nevetni kezdtem.
-Igen én is.És olyan mintha nem találkoztál volna lány vérfarkassal.Leah-ra nem is gondolsz?
Kérdeztem.Szegény nagyon ledöbbent.
-Én ezt nem bírom el hinni!
Ült le a fűbe.
-Akkor megmutatom.
Beszaladtam én is a bokrokhoz és leszedtem magamról a ruhákat, majd átváltoztam.
Kisétáltam és Embry elé álltam.
Leesett állal nézett.Mi az koszos vagyok, vagy mi?Néztem szét magamon.
-Én nem láttam még hozzád hasonlót...
Képedett el.Istenem nyögd már ki.Nem értem.
-Emma, te gyönyörű vagy!
Oldalra hajtottam nagy busa fejem és úgy néztem rá.Gyönyörű?!?
Közelebb jött és megsimogatta a fejem.
-És azok a kék szemek...Meg kell tudnia Sam-nek, de lehet hogy már tudja.
Mi???Sam-nek???Gyorsan befutottam a fákhoz és felrángattam magamra a ruhákat.
-Nem lehet.Nem mondhatod el nekik!
Mondtam könyörögve.
-De hát miért nem?
-Mert ha megutálnak?Ha nem fogadnak be a falkába?Nem lehet,Embry!
Egy könny szaladt le az arcomon.Embry magára vont és a hátamat simogatta.Nem tudtam tovább fékezni a könnyeim.Elképzeltem ahogy Paul, Seth, Jared, Sam meg a többiek is eltávolodnak tőlem.
Jajj Paul!
Jajj Sam!
Istenem Jacob!
Lerogytam, Embry követett és el se engedett.Tőlem hangzott az egész erdő.
-Emma, hallgass rám!Nem fognak megutálni.Higgy nekem!
Tovább hüppögtem és csak ennyit tudtam mondani.
-Kérlek még ne mondjuk el.
Egy fél óra után haza mentünk.
-Megyek lezuhanyzok.
Sóhajtottam és elővettem egy törölközőt
-Persze, tudod a járást.
Mosolygott és bemenet a szobájába.
El mentem gyorsan lecsapattam magam, hajat mostam és fogat, majd felöltöztem a pizsimbe.


***
-Mehetsz, kész vagyok.
Szóltam be Embry szobájába.Mikor beléptem megpillantottam Pault.
-Szia, kislány!
Vigyorgott és nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia, Paul.Te meg hogy hogy itt?
Kérdeztem és leültem mellé.
-Úgy eltűntetek a buliról, hogy aggódni kezdtem.Nincs semmi baj ugye?
Fürkészett minket Paul és gyanakvóan állapodott meg rajtam a tekintete.
-Nem nincs, tök jól vagyunk.Ugye Embry?
Kérdeztem kicsit feszülten.
-Persze! Haver nem is értem min parázol ennyire.Csak nem estél bele Emmába, hogy ennyire félted?
Próbálta oldani Embry a feszültséget.Rosszallóan néztem rá.
Paul elpirult és felállt.
-Na jó én most megyek.Sam-nek kell segítenem.Majd akkor holnap.
És már el is tűnt.Ez érdekes volt.Paul nem szokott elpirulni.Lehet hogy tényleg belém szeretett?Á az lehetetlen, hisz csak a barátjának tart.És amúgy is én nem vagyok az esete.Szerintem...
-Azt hiszem megyek lefekszek aludni.Jó éjszakát!
Adtam Embry-nek egy puszit és egy kómás mosolyt.
-Neked is.
Mosolygott ő is.Álmosan vánszorogtam be a szobámba és befeküdtem az ágyba.Pár perc múlva már "Álom Országban" jártam.


4. fejezet


Reggel a telefonomra ébredtem.Kómásan szóltam bele.
-Hallló?
Ásítottam.
-Jó reggelt álomszuszék.Ideje volt hogy felébredj, negyed 12.
Hallottam meg Amanda csilingelő hangját.
-Mi?Az nem lehet?Már negyed 12 lenne?
Lepődtem meg.
-Igen.És hogy vagy?Milyen a La Push-i levegő?
-Elég jó.És neked milyen Párizs-ban?
-Nagyon jó. De ha megnézed a neten találsz rólam és Patch-ről képeket.Persze hogy lefotóztak a reptéren...
Mondta unott hangon.
-Sajnálom Am, de ez a sorsod. Te akartál világhírű modell lenni.tessék, megkaptad.És Patch jól van?
-Igen remekül.Ő is és én is nagyon hiányolunk.
Mondta szomorúan.
-Jól van.Szerintem megyek felöltözök és megyek bandázni.Puszi és vigyázz magadra.
-Rendben, szia, puszi
Letettem és visszadőltem a párnámba.Ahhoz képest hogy mikor keltem fáradt vagyok.nagy nehezen felálltam és megrohamoztam a fürdőt.Megmosakodtam és fogat mostam.A szobámba felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt.Mary szorgoskodott a tűzhelynél.
-Jó reggelt Mary! Mit csinálsz?
Köszöntem neki boldogan és mellé álltam.
-Szia Emma.Csak egy kis rántott sajtot.Remélem szereted.
-A kedvencem.Köszi Mary.
Pusziltam meg.
-Embry hol van?
Elment Sam-hez, megakart várni, de tudod milyen.
-Igen tudom.Nem bír nyugton maradni.Hát akkor én megyek is.Kell valami neked?
-Nem semmi, de azért köszi.Vigyázz magadra!
Felvettem a tornacipőm és kiléptem az ajtón.Szakadt az eső.Király...
Sétálni kezdtem a szakadó esőben és csak gondolkoztam.Remélem Embry nem mondja el Sam-nak.Nem, nem fogja.Én bízok benne.Lehet hogy elmegyek járőrözni egyet és majd közben benézek Emily-hez is.
Beszaladtam az erdőbe és átváltoztam.Hű de jó már farkas bundában.Hiányzott már ez az érzés.Kinyújtottam a végtagjaimat és kocogni kezdtem.Szerintem itt minden rendben.Nem érzek vámpírt se, úgy hogy megyek Emilyhez.
Kocogtam volna tovább, de beleütköztem valami keménybe.Mi a franc?!?
Felnéztem és egy vérfarkassal találtam szembe magam.Basszus ezt elszúrtam.Ismerem ezt az illatot...Ez Paul.Egy meglepődött tekintettel néztem farkas szemet.
-Ezt el sem hiszem.Te meg ki vagy?Srácok gyertek gyorsan.Találtam egy másik farkast.
Amint ez eljutott hozzám gondolatba rögtön futásnak eredtem.Annyira tudtam hogy valakivel összetalálkozom.Én hülye!És pont Paul.Még szerencse hogy gyorsabb vagyok a többi vérfarkasnál.Belehúztam hogy még a nyomomba se érjenek.Feladhatták mert már a hangokat se hallom a fejemben.Megálltam és bebújtam egy bokor mögé.Visszaváltoztam és felvettem a ruháimat.
Gyorsabb tempóra váltottam a lépteim.Pár perc múlva már Emily-ék ajtajánál álltam.
Vettem egy nagy levegőt s bekopogtam.
Sam nyitott ajtót.
-Szia Sam.Embry itt van?
-Emma, szia!Igen gyere beljebb.
Ölelt meg és betessékelt az ajtón.Emyli mikor meglátott rögtön a nyakamba vetette magát.
-Azt hittem már ide se tolod a képed!Hiányoztál.
Ölelgetett még mindig.
-Nekem is.És sajnálom hogy nem tegnap jöttem.
Pusziltam meg.
-A lényeg hogy most itt vagy.
Mosolygott rám.Embry-hez is odamentem és megpusziltam.
Leültem mellé és kérdőn néztem rá.Vette az adást és nemet bólogatott.
-Em, reggeliztél már?
Kérdezte Emily.Tényleg azt el is felejtettem és már eléggé korgott a gyomrom is.A reggeli szóra akkorát korgott hogy mindenki meghallotta.Nevetésbe törtünk ki.
-Nem, még nem.
Nevettem a hasamat fogva.Emily elém tett egy nagy tányér muffint és öntött egy bögrébe tejet.
-Jó étvágyat.
Mondta és leült velem szembe.Beszélgettünk mindenről, mikor Paul megszakította a beszélgetésünket.Nem mertem a szemébe nézni.
-Sam, beszélnünk kell!Nagyon fontos.
-Baj van Paul?
Kérdezte és rögtön felállt.
-Két szemközt inkább.
Bökött az ajtó felé.Most tuti hogy elmondja mit látott.Vagyis inkább kit.
-Persze.Menjünk.
Megcsókolta Emilyt és intett nekünk.
-Köszi Emily nagyon finom lett, de most már mi is mennénk.Majd szerintem még beugrok beszélgetni.
Pusziltam meg és megöleltem.
-Jó, persze.Bármikor jöhetsz.
Mondta.Kimentem é rohanni kezdtem Sam-ék után.Csak nehogy észre vegyenek.
-Emma te meg hova rohansz?
Kérdezte Embry.
-Gyere, majd meglátod csak halkan.
Húztam magam után.Bebújtunk egy bokor mögé és hallgatóztunk.
-Nem ezt nem lenne szabad.Emma nem hallgathatjuk ki a falkát!
-Nem hallgatózunk, csak fülelünk.Az nem baj.
Csendben guggoltunk és füleltünk.Ekkor Paul megszólalt.
-Szóval őrjáratozás közben beleütköztem egy másik alakváltóban.Nagy volt és gyönyörű!Azt hittem hogy menten elájulok.És nem hittem a szememnek se.Hófehér bundája volt és ragyogó kék szeme.
-Az az hasonlított Emmára...
Szólt közbe Quil.
-Ez nem vicces.Te is láttad.És tényleg hasonlított Emmára.A kék szeme.Varázslatos volt.
Embry rám nézett meglepetten.Bólintottam.
-Paul valld be hogy teljesen belezúgtál Emmába.Állandóan csak róla tudsz beszélni és gondolni.Kiakasztó amikor veled őrjáratozom.Emma így, Emma úgy.Szegény csaj.Csoda hogy nem csuklik...
Mondta Jared.
Ez lehetetlen.Paul belém szeretett?De hát én nem vagyok az esete.Hiszen tudom.Soha nem láttam annak...
-Olyan mintha most is érezném az illatát...
Mondta Paul.Lefagytam.Basszus ha most észre vesznek, akkor nekem kampec.És Embry-nek is.
-Haver én is érzem...
Ekkor hallottam hogy síri csend lett köztük.Futás!Megfogtam Embry kezét és rohanni kezdtem.
Olyan gyorsan mintha farkas lennék.Beszaladtunk a házba és neki dőltünk az ajtónak.
Gombócot éreztem a torkomban.Megint sírni fogok.Lerúgtam a lábamról a cipőt és berontottam a szobámba.Beestem az ágyba és csak sírtam. Hogy tudtam ezt így elszúrni.Most biztos mindenki utál.Én nem akarom ezt.Annyira örültem hogy itt majd tökéletes és új életet kezdhetek.Aztán kiderült hogy Paul szerelmes belém.Én is nagyon szeretem Pault, de most ő is utálhat.
Hallottam hogy kopognak.
-Emma bejöhetek?
Kérdezte Embry.
Felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Anyud itthon van még?
-Nem nincs.Nyugodtan beszélgethetünk.
Ölelt meg.Megint zokogni kezdtem.Sírtam és sírtam, majd Embry ölében elaludtam... 


5. fejezet


Sutyorgásokat hallottam a szobámba.
-Csss.Maradjatok már, fel fog kelni.Nem is értem minek jöttetek be a szobájába.
Nyöszörögni kezdtem majd lassan kinyitottam a szemem.
-Gratulálok, felkelt....
Mondta Embry.
-Ti meg mit kerestek itt???
Ültem fel az ágyon.
Itt volt Jared, Quil, Seth, Paul és Leah is.
-Én mondtam nekik hogy maradjanak odakint, de nem hallgattak rám.
Mondta Embry mérgesen.
-Jól van semmi baj.
Néztem rájuk kivéve Paul-ra.Igen is tudtam hogy miért vannak itt.Tudni akarják...az igazat.
-Ma vacsora lesz nálunk, meg akartuk kérdezni nincs e kedved jönni. Aztán megyünk megint tábortüzezni a partra.Mivel a tegnapi nem sikerült elég jól.
Mosolygott rám Leah.
-Ó, ömm köszönöm a meghívást.
Igazából nem válaszoltam a kérdésre. Olyan mintha leakarnának buktatni.Na mindegy.Gyanús lesz ha nem megyek el.
-Szóval akkor jössz?
Kérdezte Paul.
-Igen,megyek.
De megint nem néztem a szemébe.Lelki ismeret furdalásom volt.Fáj hogy nem mondtam el neki...miközben szerelmes belém.Azt hiszem.
-Remek akkor ott.És amúgy minden rendben?
Kérdezte Jared.
-Igen, miért kérdezed?
Quil csúnyán nézett rá.
-Csak úgy.
Felálltam és előkotortam egy pulcsit.Megszólalt a farkas vonyítás a telefonomon.Azaz üzenetem jött.Basszus...Kicsit se feltűnő, hogy nagyban gyanakodnak hogy farkas vagyok, aztán letagadom és farkas vonyítás jelzi az üzenetet.Grat Emma.
-Hova mész?
Kérdezte Paul.
-Egy fontos emberhez.
Mondtam és felfogtam a hajam.
-Biztos Jake-hez megy.
Mondta Embry.
-Igen hozzá.Ne talán tán baj?
Förmedtem le őket.Mindenki meglepetten nézett rám.
-Bocs, csak tudjátok senki se foglalkozik vele.Én legalább elmegyek hozzá és beszélgetek vele.Nektek hogy esne, ha egyedül lennétek és a legjobb barátaid ott hagynának a francba?
Szarul ugye?
Becsaptam magam mögött az ajtót és felhúztam a cipőm.
Sétálni kezdtem a Black ház felé.Mit ilyenek?Szegény Jacob...


***


-Szia Billy!Jacob-hoz jöttem.
Adtam egy puszit az arcára.
-Szia Emma.Kint van a garázsban.
Mondta. Nagy léptekben mentem hátra és megpillantottam Jaket.
-Szia Jake!
Ugrottam a nyakába.
-Szia.Örülök hogy eljöttél.Végre van egy kis társaságom, Apámon kívül.
Mosolygott és visszaölelt.
-Hogy vagy?
Kérdeztem és leültem egy kicsi székre.
-Hát meg vagyok.
-És Bella nyaggat még?
Puhatolóztam óvatosan.
-Nem. És most nem is érdekel.Azt csinál amit akar.
Szerelni kezdett valamit.Nem értek az ilyesmihez.Csak autót tudok szerelni.
-Tényleg, hogy áll a Rabbit?
Álltam fel és megsimogattam az autót.Felnyitottam a motorháztetőt és bekukucskáltam.
-Teljesen kész van. Lehet hogy lefestem majd.Szegény elég ütött-kopott.
Lezártam.
-Elvihetem egy körre?Csak hogy hogy megy.
-Persze.De nem valami gyors.
Odadobta a kulcsokat.
-Köszi!
Ugrottam be a kocsiba és beindítottam.
-Aztán vigyázz rá!
Vigyorgott.
-Te meg ne célozgass!
Nyújtottam ki a nyelvem.
Ki tolattam és áttértem az útra.Meg kéne lepni Jacobot.Fel tuningolom kicsit a járgányt.Azt hiszem még itt lakik Carl.Carl egy autó tuningos csak a gazdagok tudják megfizetni és a régi jóbarátok, mint én.

***


Beparkoltam az utca szélére és kiszálltam.
-Kop, kop!
Mentem be a hatalmas garázsba.
-Szia Emma! Nocsak hát te meg mi járatban?
Adott két puszit.
-Csak jöttelek megnézni és amúgy kéne egy kis segítség...
-Hallgatlak.Tudod hogy én mindig segítek neked.
-Igen.Az egyik barátomnak elhoztam a kocsiját.Egy Wolksvagen Rabbit.Arra gondoltam hogy egy kicsit felturbózhatnánk.Mondjuk egy gyorsabb autóra és egy kis festésre is.
Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Semmi akadálya.A szekrényben találsz magadra ruhát.
-Csodás vagy!Köszönöm!
Oda szaladtam a szekrényhez és levettem egy munkás ruhát.Hűha ez egy ferraris ruha.Felvettem és vissza mentem Carl-hoz.
-Húú nagyon jól áll! Elismerésem!
Füttyentett.Hozzáláttunk a kocsihoz pár cuccot ki cseréltük jobbra és feldobtuk a belsejét is...
Már készen voltunk és épp kólát ittunk. Arra vártunk hogy egy kicsit még száradjon a festék.Nagyon jól nézett ki a kicsi kocsi.Feketére festettük.Nagyon jó lett.Remélem fog tetszeni Jacobnak.
-Köszi Carl a segítséget.Megint lenyűgöző munkát végeztél, mint mindig.
-Végeztünk.Te is sokat segítettél.Örülök hogy megint együtt dolgoztunk!
Elköszöntünk és megkaptam ajándékba a ruhát.
Kipróbáltam a kicsikét.Marha jó hangja volt.Mint egy versenyautónak.
Az emberek megbámultak az utcán én pedig vigyorogva vittem vissza a kocsit.
Még mielőtt a házhoz értem volna egy hatalmas piros masnit tettem a kocsi orrára.
Dudálni kezdtem.Ez tiszta olyan mint az MTV-n a Pimp My Ride.Jacob szaladt hozzám.
-Emma, ez.....Ez meg mi?
Nézte körül a kocsiját.
-Meglepetés!!!
Kiáltottam.
-Ezt el se hiszem.Képes voltál nekem ilyet csinálni?
-Jacob a barátom vagy.Még jó hogy!
-Nagyon köszönöm.
Kapott fel és megölelt.
-Nincs mit.Na nem próbálod ki?
Jacob-nak nagyon tetszett a kocsi.Istenem annyira örültem hogy újra boldognak látom.Szegénynek kellett már ez.
Épp hazafelé fuvarozott és megállás nélkül csak köszönte amit tettem.
-Na jó.Ide figyelj!Ha még egyszer meg mered köszönni akkor nem is tudom mit csinálok.Megértetted?
Mondtam komolyan de a végét elnevettem.
-Jó oké.De annyira köszö...
Itt csúnyán néztem rá.
-Nincs mit.Bármikor.
Adtam neki egy puszit és kiszálltam az autóból.Megvártam míg elszáguld és bementem a házba.
-Azt hittem hogy már sose jössz vissza.Mi ez a ruha?
-Kaptam egy ismerősömtől.Elmentek már?
-Ömm...Nem teljesen.Paul még rád vár.
Mondta.
-Francba!
Szűrtem a fogaim közt.Éreztem hogy nem úszom meg ennyivel.
Be mentem a szobámba.Paul rögtön felkapta a fejét.
-Szia.
Mondta és felállt.
-Szia.Te meg még hogy hogy itt vagy?
Kérdeztem.Emma állj le.Ne legyél vele bunkó.
-Beszélni szeretnék veled.
Mondta és méregetni kezdett a piros ferraris ruhában.A szeme teljesen kiguvadt.
-Paul, miről szeretnél velem beszélni?
Szóltam rá keresni kezdtem a tekintetét.Épp a mellemet nézte.Gyorsan lekapta a szemét és az enyémbe nézett.
-Emma...Én nagyon szeretlek-itt nyelt egy nagyot-és én soha sem bántanálak se utálnálak.Szóval ha szeretnél valamit mondani, nekem nyugodtan elmondhatod.
Istenem de aranyos.Mi van? Emma meg agy hülyülve?Hisz ő csak Paul.Paul az egyik legjobb barátod.
-Na jó.Mit szeretnél tudni?
Ültem le és megütögettem a mellettem lévő helyet.Ő leült mellém és belekezdett.
-Van egy fontos kérdésem.Ma voltál az erdőben?
Elpirultam amikor oylan mélyen a szemembe nézett.Nem tudtam neki hazudni.
-Igen.
-Jól van.És a turista útvonalon vagy az erdő mélyén.
-Az erdő mélyén.
Úgy izzadt a tenyerem.Kezdtem idegeskedni.
-És alakváltó vagy?
Vártam egy kicsit.Megmondjam vagy ne mondjam?Aztán bólintottam.
Paul magához vont és megölelt.Jól esett.Sőt...Örülök hogy nem hagyott itt.
-Én sajnálom hogy nem mondtam el neked, csak....Azt hittem hogy utálni fogsz miatta.
-Téged soha nem tudnálak megutálni.Soha.De hogy hihetted ezt?
-Én...féltem.
Simogatni kezdte a hátamat és ringatni.Ez annyira megnyugtató volt.Most ha valaki bejönne tuti azt hinné hogy szerelmes pár vagyunk.
-Ugye nem mondtad el Sam-nek?
-Nem, de miért?
-Mi van ha nem fogadna be a falkába?
Éreztem meg egy könnycseppet.Paul lepuszilta.Istenem úgy dobog a szívem.Akarom Pault! Az életemnél jobban.Annyira fontos nekem.
Lassan közeledni kezdett egymáshoz az arcunk.Már csak két centi volt köztünk és éreztem hűs leheletét...


6. fejezet


Már csak két centi volt köztünk és éreztem hűs leheletét...


-Hát ti meg mit csináltok?
Jött be Embry elég mérgesen.
Rögtön szétreppentünk.
-Csak megvigasztaltam Emmát.
-Ahha, persze.Megvigasztaltad.Azzal hogy megcsókolod?
Nézett rá Embry dühös szemmel.
-Embry nem szólhatsz bele hogy kivel fogok csókolózni.Csak nem zavar?
Embry szeme egy kicsit megenyhült.
-Nem, nem zavar...
Ezzel eltűnt és hallottam ahogy becsapja maga után a bejárati ajtót.
-Sajnálom.
Sóhajtottam és Embry után rohantam.
-Emma!Várj!Hagyd had nyugodjon le.
Ragadta meg a karom Paul.
-De mi van ha baja esik?
-Nyugalom, nem lesz semmi baja.
Ölelt meg.
-Le megyünk a partra?
Néztem rá.
-Persze.
Karolt át és elindultunk.
-Szóval szerelmes vagy belém?
Ültünk le egy fatörzsre.
-Igen.De hát hallottad nem?Az erdőben ott voltál.
-Jó csak ezt így másabb hallani.
Pirultam el.
-De hogy hogy én?Én nem is vagyok az eseted.És sose néztél rám úgy.
-Miket hordasz itt össze?Csak is te vagy az esetem.És honnan tudod hogy nem néztem rád úgy?
Emelte fel az államat, hogy belenézzen a szemembe.
-Sose mutattad ki az érzéseidet.
Mondtam.Még mindig zavarban voltam.
-Akkor most kimutatom...
Újra közeledni kezdett felém az arca.Csak szép lassan.Ugyanúgy vettük a levegőt...
Ekkor hallottuk meg a többiek hangját.
-Ezt nem hiszem el!
Suttogta bánatosan.Én is nagyon szerettem volna már azt a csókot.
-Nyugi.Majd máskor sort kerítünk rá.
Mondtam és adtam az arcára egy puszit.Magához húzott és megölelt.
-Szeretlek!
Suttogta a fülembe.
-Én is téged! Azt hiszem...
Mosolyogtam rá és megsimítottam az arcát.
Gyorsan szétváltunk és felálltunk.
-Sziasztok!Mizu van?
Jött elénk Jared.
-Semmi.Hogy hogy lejöttetek?
Kérdezte Szerelmem.
-Haver, nem látod milyen állat az időjárás? Jöttünk egyet fürdeni és ugrálni a szikláról.
Mondta és már bele is rohant a vízbe.
-Mit szólsz?Van hozzá kedved?
Kérdezte tőlem édesen.
-Naná.Csak menjünk vissza fürdőruháért.
Mondtam.
-Jól van.Elkísérlek és utána én is hazafutok fürdőgatyáért, aztán rohanok hozzád vissza.
Mondta.
-Úgy is el fog tartani egy darabig a fürdőruha kiválasztása...
Kuncogtam.
Mikor már nem voltunk a közelükben megfogtuk egymás kezét és úgy mentünk tovább.
A szívem úgy vert hogy féltem ki esik a helyéről.
Az ajtónál Paul megállt és adott egy puszit az arcomra.
-Akkor nem sokára jövök.10 perc.És ha addig nem tudnád kiválasztani mit vegyél fel, akkor kénytelen leszek besegíteni.
Vigyorgott rám.Annyira édes.Istenem hogy tudtál teremteni egy ilyen tökéletes pasit?
-Rendben.
Mosolyogtam és be mentem.
Berohantam a szobámba és előtúrtam az összes bikinimet.
Egy egybe részesnél döntöttem.Elég szexi és már többször is meggondoltam magam, de hát jó lesz ez.Még nem volt rajtam egyszer se.Itt a remek alkalom.Felvettem és megigazítottam magamon.Rá vettem egy nyári ruhát és bedobtam a táskámba egy törölközőt.
Kopogtak az ajtón.Gyorsan kirohantam a táskámmal és kinyitottam az ajtót.
-Nah mehetünk szépség?
Elpirultam ezen a becézésén és megfogtam a kezét.Bezártam az ajtót és gyalogolni kezdtünk a parthoz.
Leértünk már mindenki a vízben bohóckodott.Vagy is csak Embry nem.
Emma ne rontsd el ezt a csodálatos napot!Szóltam magamra.Letettem a táskát és levettem magamról a ruhát.Paul úgy bámult hogy azt hittem a nyála is folyni fog.
-Nem akartam ennyire kihívót felvenni, de fel kell avatni.
-Nyugi nagyon jó.Gyönyörű vagy benne!
Felkapott a nyakába és beszaladt velem a tengerbe.Sikítozva ültem a nyakában.
Amikor már nyakig érő volt a víz óvatosan levett.
-Hűha valaki ma nagyon szexi.
Kacsintott rám Jared.
-Köszi.
Mosolyogtam rá.
-Jösztök sziklát ugrani?
Kérdezte.Szerelmem aggódva rám nézett.
-Szívesen kipróbálnám.
Mondtam és a víz alatt megfogtam Paul kezét.
Rám mosolygott és nagy ujjával simogatni kezdte a kezem.
-Akkor menjünk.Kimaradunk a jóból.
Mondta és a part felé kezdett úszni.
-Elég magas.Nem félsz Emma?
Kérdezte Seth.
-Nem.És te félsz Seth?
Szóltam vissza.
-Én dehogy...
Mondta.Ezen nevettem.
-Kezded vagy kezdjem?
-Tudod mit, inkább kezd te.Én rosszul vagyok.
Kicsit hátrébb mentem és nekifutottam. Mikor elrugaszkodtam a földtől csak szárnyaltam.Annyira jó érzés.Csináltam egy szaltót és a vízbe estem.A fenti "fiúkórus" ordítani kezdtek.
Kiúsztam a vízből és mentem fel a sziklára.
-Na Seth? Nem gondoltad meg magad?Nagyon király!
Guggoltam elé.
-Majd később.
-Oké, te tudod.
Mondtam és Kedvesem mellé álltam.
-Tetszik?
-Baromi jó!
-Nagyon bevállalós vagy.Te ugrottál először.Ez tetszik.
Mondta mosolyogva és megölelt.Istenem csak most veszem észre hogy milyen jó hasa van.Olyan kockás hogy az már lehetetlen.
-Gyerünk Paul!Mutasd meg hogy kell.
Szólt neki Sam.
Paul nyomott a homlokomra egy puszit és hátrálni kezdett.Előre futott és elrugaszkodott a földtől.Csinált két csavart és egy szaltót majd szög egyenesen beleesett a vízbe.
Ekkor meghallottam közeledni egy furgont.Érzetem Jacob illatát és annak a csajét is.Hogy is hívják...Bella? Igen Belláét.Mikor belelöktük Seth-et A furgon fékezett és a csaj kiugrott a kocsiból.Elég beszari.Nem lett Seth-nek semmi baja.Mit félti.és már megint Jacobbal lóg.Hát ezt nem hiszem el...
-Paul én hazamegyek, nem baj?
-Semmi baj?De rosszul vagy?Baj van?
-Nem nincs semmi.Csak kéne készülődni a vacsira meg a bulira is.
Mosolyogtam rá.
-Menjünk.
-De te maradhatsz ha szeretnél még.Nem muszáj jönnöd.Egyedül is hazatalálok.
-Nem szeretnék nélküled itt lenni.
Mosolygott rám angyalian és megfogta a kezem.Visszamosolyogtam rá.
-Akkor délután találkozunk.Csősztök!
-Hajajj Paul-nak csaja van...Aztán ne rosszalkodjatok.Az ágy meg maradjon.
Kiáltott utánunk Jared.Mindenki nevetett, még mi is.
-Dinka.
Kiáltottam vissza a vállam fölött.Lassan sétáltunk vissza.


-Nagyon tetszett a délután, köszönöm.
Mondtam Paul nyakába.Épp egymást öleltük.
-Én köszönöm.
Mondta.
-De hát mit?
-Hogy vagy nekem.
Mondta, azt hittem elolvadok.A lepkék a gyomromban olyan erősen vertek az izgalomtól.
-Nincs kedved bejönni?
Kérdeztem és kinyitottam az ajtót.
-De van.
Vigyorgott rám és bejött.
Bementünk a szobámba és most már kulcsra zártam az ajtót, hogy esetleg meg ne zavarjanak.
Szerelmem leült az ágyra és engem nézett.Beültem az ölébe és gyönyörű csokoládé barna szemeit néztem.
Közeledni kezdtek az ajkaink.Már egymást súrolták...
Kopogni kezdtek az ajtómon.Ez már komolyan mondom nevetséges.Nem csókolhatom meg Pault vagy mi?
-Ne nyisd ki.Hátha elmegy.
Tartott az ölébe.
-Emma, nem láttad Embry-t?Összevesztetek?
Remek ez Mary.Ki jöhet még?
Paullal egyszerre sóhajtottunk.
Kiszálltam az öléből és kinyitottam az ajtót.
-Nem tudom hol lehet.Úgy elrohant hogy nem is tudtam merre fut.
Lódítottam.
-De hát miért.
-Mert majdnem megcsókoltam Paul-t.
Mary nevetni kezdett.Furcsán néztem rá.
-Úgy látszik valaki féltékeny...Jól van.Majd hazajön.Bocsi a zavarásért.
-Ugyan.
Legyintettem és visszazártam az ajtót.Valaki féltékeny?Jaj, neeee.Embry is szerelmes belém?
Na jó ezt a témát inkább hagyom.Most csak egy valakivel kell foglalkoznom.Az az ember pedig itt ül mellettem.
-Ha már úgy is itt vagy, akkor tudnál nekem segíteni?
Néztem rá aranyosan.
-Neked bármikor!
-Jó.Akkor mit vegyek fel?Tudod van egy csomó ruhám...
-Mindenbe gyönyörű lennél.
Bókolt.
-Akkor majd egyedül eldöntöm.Felveszek neked valami vadítót.Úgy jó lesz?
Fordultam felé.Felállt és hozzám lépkedett.Neki döntött a szekrénynek és szemeztünk.Az orrunk összeért.Megint eljátszottuk azt csók előtt amit szoktunk.
Először csak alig ért egymáshoz ajkaink.Mintha egy szájra puszi lett volna.
Paul átkarolta a derekam...
A pusziból mézédes csók lett.
Csak óvatosan kóstolgattuk egymást.Először az alsó, majd a felső ajkainkat.Aztán egyre szenvedélyesebb lett.A nyelvünk vad táncba kezdett...Akaratom ellenére is belemosolyogtam a csókunkba.Nagyon jól csókol.Egyre közelebb húztam magamhoz.Majd levegő után kapkodva váltam el ajkaitól.De még gyorsan nyomott rá egy puszit.
-Be kell hogy valljak valamit...Emma én belédvésődtem.
Nézett a szemembe és még mindig az orrunk összeért.
-Nekem is be kell vallanom valamit...Én is teljesen belédvésődtem.
Erre megint megcsókoltuk egymást.Paul letért a nyakamra.Harapdálni és puszilgatni kezdte.
A szám már égett.Annyira kívánta a csókot.Felhúztam az arcát és rátapasztottam az enyémet.
Ajkaim elnyíltak a kutakodó nyelvnek.Majd lassan szétváltak ajkaink.
-Tudtad hogy most egymásba fogadtuk életünket?
Kérdezte csendesen Paul.
-Nem, ezt nem tudtam.De én már annyira kívántam ezt a csókot!
Pusziltam meg a száját.
-Hidd el, én is.Valaki mindig megzavart minket.Ez volt eddigi életembe a legjobb csók.
Mondta és elmosolyodott...
Megsimogattam az arcát és beletúrtam a hajába...


Képek a fejezethez:
Emma fürdőruhája:

7. fejezet


Megsimogattam az arcát és beletúrtam hajába...


Paul el ment, hogy elkészűljünk a bulira.
Nem tudom mit vegyek fel...Szoknyát?Ruhát vagy nadrágot?
Mi nem volt még rajtam?Találtam egy baromi jó felsőt és hozzá egy fekete rövidnadrágot.A felső egy rózsaszín, feket és fehér kárókockás volt.Hatalmas kivágással.Tetszeni szeretnék Paul-nak.
Elmentem tusolni és fogat mosni.El se hiszem hogy összejöttünk Paullal. Én mindig azt hittem hogy nem tekint rám úgy...Erre pedig kiderül hogy nagyon is úgy tekint rám.Áhhh!És olyan édes meg szexi.A kockás hasa az nagyon ott van.
Felöltöztem és megcsináltam a hajamat is.Tettem fel egy kis sminket és már csak arra vártam hogy Szerelmem értem jöjjön...
Már lassan egy órája várok rá. Valami rosszat érzek.
Felkaptam a fekete bőrkabátom és elmentem Jacob-hoz.Elkérem a kocsiját.És átfésülöm a terepet.
-Jacob!!!Jake!!!!
Ordítva dörömböltem az ajtón.
-Mi az? Mi van már?
Nyitotta ki az ajtót.
-Kéne a kocsid! Mondd hogy ideadod!
-Vidd csak! De történt valami?
-Majd...majd elmesélem!
Kikaptam a kezéből a kulcsot és beszálltam az autóba, majd elszáguldottam.Megálltam a háznál ahhol tudtommal lakik.Csengetni kezdtem.
Már vagy húsz-szor csengettem de nem nyitott senki sem ajtót.
Bezártam a kocsit és beszaladtam az erdőbe.Levettem a ruháimat és betettem a számba.Gyorsan átváltoztam és így kerestem.
-Paul!!!!Merre vagy?
Gondoltam és szaglászva rohantam.Istenem remélem nem esett semmi baja!Én...én azt nem élném túl.
-Paul!!!
Ordítottam gondolatban.Nagyon ideges lettem és mérges is.Ekkor megéreztem egy nagyon halvány szagot.Mintha vér lenne.Igen ez vér.Istenem!
Futottam a szag irányába és akkor megpillantottam...
Paul feküdt mozdulatlanul.Átváltoztam és felrángattam a ruháimat magamra.
-Paul!Paul, hallasz engem?Válaszolj!
Istenem!Na jó.Le kell higgadnom.Megnéztem a pulzusát.Az még rendesen adja az ütemeket.
megnéztem hogy hol vérzik.A válla.A fenébe is.
-Paul!Szerelmem!
Suttogtam a fülébe.Nem válaszolt.Gyorsan lekaptam magamról a felsőt és a válla köré rögzítettem.Felvettem magamra a kabátot és összehúztam a cibzárt magamon.Felkaptam az nehezen az ölembe és menni kezdtem vele.Ez így nem lesz jó.Ha így haladok akkor elfog vérezni.Letettem és átváltoztam.Valahogy fellöktem a hátamra és rohanni kezdtem Emily-ékhez.
Tudom hogy még nem tudják hogy mi vagyok.Vagy csak sejtik, de Paul sokkal fontosabb ennél.Ha az egész emberiség előtt is kéne, megtenném...
Már látom a házat.
Megálltam és vonyítani kezdtem. Sam rögtön kijött a házból, aztán a többiek is.
-Emma???Emma, te vagy?És Paullal mi történt?
Mindenki tágra nyílt szemmel nézett.
-Hozzatok neki ruhát!
Adta ki az Alpha a parancsot.Óvatosan letettem Pault, Sam segítségével.
Leah szaladt hozzám ruhával és befutott velem az erdőbe átöltözni.
-Köszönöm.
Mondtam és gyorsan visszafutottam Szerelmem-hez.
-Emma, mi történt?
-Én...én csak.Sam először vigyük kórházba, utánna mindent elmesélek, csak legyen jó kezek közt.Kérlek!
Sírtam neki.
-Nyugodj meg!
Felvette Pault és egy kocsiba betette.Beültem mellé és megfogtam a kezét.
4 perc alatt beértünk a kórházba.Szerencsére gyorsan lekezelték az orvosok és összevarták a sebeket.Bevitték egy üres szobába és megengedték hogy bent maradhassunk.
-Szóval mi történt?
Kérdezte Sam halkan.
-Nem tudom.A megbeszélt időben jött volna értem és amikor már egy órát vártam rá, elegem lett és elmentem a hozzá.Csengettem de senki nem nyitott ajtót.Benéztem az erdőbe is hátha ott van.Átváltoztam és megéreztem a vér szagát.Gyorsan rohantam és megláttam őt a földön feküdni.Visszaváltoztam és rögtön megnéztem hogy van e nagyobb sérülése.Csak a vállát láttam vérezni, de azt nagyon.Lekaptam a felsőm és köré tekertem.
Aztán felkaptam és rohanni kezdtem hozzátok.Ennyi.Nem tudom ki tehette, de ha megtudom azt esküszöm, esküszöm hogy ki...
Mondtam volna tovább, de Sam nyugtatgatni kezdett.
-Nyugalom!Semmi baj.Az a lényeg hogy felépüljön.
Kiment hogy hozzon valami teát.
Pault arcát simogattam.Újra sírni kezdtem.Hogy tehet valaki ilyesmit?
-Hölgyem bent szeretne vele maradni?
Jött be egy ápolónő.
-Igen, ha lehet.
A nővér bólintott és kiment.Majd pár perc múlva visszatért egy takaróval meg párnával.
-Nagyon szépen köszönöm.
Mosolyogtam rá kisírt szemmel.
-Szívesen és fel fog épülni.Nem kell aggódni.
Mondta, majd távozott.
Egyszerűen nem is mertem elaludni.Pedig már fél kettő van.De félek ha lehunyom a szemem akkor soha többé nem láthatom őt.
Egész éjszaka őt néztem.Megtanultam az egész arca felépítését.Minden rejtett zugot.
Már fél nyolc.Meg fogok őrülni ha nem nyitja ki a szemét.Erre a gondolatomra megmozdult az ujja. Majd lassan mocorogni kezdett.Aztán már a szemét is kinyitotta.
-Emma...
Suttogta.
-Igen, itt vagyok.Istenem jól vagy? Hogy érzed magad?
Mondtam és lefolyt egy könnycsepp.Ez már öröm könnycsepp volt.
-Jól amennyire lehetek.
Nevetett aztán letörölte a könnycseppet az arcomról.
-Úgy megijesztettél.
Fogtam meg a kezét az arcomnál és megpusziltam.
-Hidd el nem állt szándékomba.
-Tudom...
Mondtam és megpusziltam.
-Nem kérsz valamit?Inni, enni?
Kérdezősködtem.
-Nekem csak te kellesz.
Mondta és szelíden mosolygott.Megsimogattam az arcát.
A nővér nyitott be.Mikor meglátta hogy Paul ébren van, nagyon meglepődött.Fél óráig kérdezte hogy jól van e.
-Hölgyem, magam még tegnap estétől itt van?
Bólintottam.
-Látom aludni se aludt.Esetleg hozzak egy kávét?
-Köszönöm nem kérek.
-Rendben, akkor hívom az orvost és kicseréljük a kötést.
Mondta majd kivitte az ágyneműt.
Szerelmem meglepődve nézett rám.
-Tegnap estétől itt ülsz és még aludni se aludtál?
-Nem is bírtam volna.
Mondtam és majdnem megcsókoltuk volna egymást, ha az orvos be nem nyit.Ezen a szituáción nevetni kezdtünk.Az orvos kicserélte a kötést és kérdezgetni kezdte Pault.Van e valami panasza?Hogy érzi magát?Meg ilyenek...
Tőle is kábé fél óra múlva szabadultunk meg.
-Szeretlek.
Mondta.
-Én is szeretlek.
Válaszoltam és most már végre megcsókoltuk egymást.Én óvatosan kezdtem, de Paul hevesebben csókolt.Vadul magához húzott és már rendesen rajta feküdtem.
-Paul, ezt nem lenne szabad...
Kuncogtam.
-Dehogy nem.A kórháznak az a lényege, hogy a betegnek a javát szolgája a felépülésben.És nekem te a javamat szolgálod.
Mosolygott és magára húzott.Imádom ezt a pasit.
-Mi történt az erdőben?Egyátalán hogy kerültél te oda?Ki tette ezt veled?
Kérdeztem és felnéztem rá.
-Nem szeretném elmondani.Vagy is elszeretném, de akkor lehet hogy szomorúságot okozok neked, én pedig azt nem akarok.
Nem szeretném az álapotában felizgatni.Inkább majd ha hazamehetünk akkor megbeszéljük.
-Rendben.Most foglalkozzunk azzal hogy élsz és virulsz.
Mondtam és megpusziltam a száját.Aztán mégegyszer.
-Mi lenne ha hoznék neked valami kaját.Farkas éhes lehetsz.
-Nem akarom hogy elmenj mellőlem.
Nézett rám nagy és aranyos szemekkel.
-De én azt szeretném hogy hamarabb gyógyulj meg és ha éhes vagy, az nem segít benne.
Mondtam és kikászálódtam az ágyból.
-Nyugalom, mindjárt visszajövök.
Kinyitottam az ajtót és odamentem a nővérpulthoz.Megkérdeztem hogy merre van büfé, de azt mondták hogy nem ajánlják mert elég rossz a kaja.Megfogtam és rohanni kezdtem Emily-hez.Kérek inkább házi kosztot.Az amúgy is jobb.Szerencse hogy nem fáradok el a futástól.
Hamarabb odaértem mint gondoltam és gyorsan kopogni kezdtem.
-Szia Emma!Hogy van Paul?
Nyitotta ki Emily az ajtót.
-Szeretnék neki valami kaját vinni, mert a kórházba elég szar.
Erre felnevetett és rakott egy edénybe húslevest.Nem sajnálta Szerelmemtől.Hát igen az alakváltók már csak ilyenek.Szeretik a hasukat.
-Köszi, most rohanok mert így is azt mondtam hogy pár perc múlva vissza megyek.
Mondtam és már távoztam volna, ha nem kiáltanak utánam.
-Emma!Várj meg minket!Megyünk mi is!
Szólt utánam Quil.Ez olyan kínos.Emma ne legyél már ilyen beszari...
Megálltam és megvártam őket.
-Gyorsan, menjünk már.
-Ammm, mi nem tudunk vezetni.Csak Sam, de ő most nincs itt.Majd később néz be Paul-hoz.
-Akkor szerezzetek egy kulcsot, ehhez a kocsihoz és menjünk.Én tudok vezetni.
Jared gyorsan beszaladt a házba és elkérte a slusszkulcsot.Oda adta nekem és gyorsan beszálltunk az autóba.indítottam és száguldani kezdtem a kórház felé.Mentem vagy 120-al.
Már azon a szinten voltunk, ahol Paul-nak volt a szobája...


Képeke a fejezethez:
Emma felsője:

8. fejezet


Már azon a szinten voltunk, ahol Paul-nak volt a szobája...


Halkan benyitottam.Amikor a fiúk meg látták Paul-t, ordítozva és vigyorogva mentek hozzá.
Tipikus!Mosolyogtam és leültem egy székre.Hallgattam miről beszélnek.
-Figyelj, azért nem semmi a csaj!
Mondta Jared és rám pillantott.Értetlenül néztem rá.
-Valaki megmagyarázná?
Kérdezte Szerelmem összehúzott szemöldökkel.
-Te nem is tudod?Emma nem mondtad el neki?
Értem mire gondolnak.
-Miért fényezzem magam?Amúgy meg semmiség volt....
Vontam meg a vállam.
-Valaki mondja már meg mi volt?
Nógatta a fiúkat.
-Oké. Sam mondta el, hogy Emmának rossz érzése volt és keresni kezdett, amikor már vagy egy órát várt rád.El ment hozzád, nem nyitottak ajtót, aztán az erdőbe ment és ott megtalálta, majd elvitt Emily-ékhez farkasalakban.
Szerelmem rám nézett meghökkenve...
-Jó napot!Megkérném önöket hogy fáradjanak ki a folyosóra?Szeretném ki cserélni a kötést.
A fiúk készségesen felálltak és ki mentek.A nővér levette a régi anyagot és lefertőtlenítette a sebet, majd újat tett fel.
-Ha bármi kell csak szóljon.
Mondta a nővér, majd ki ment.Szólt a fiúknak, hogy még van 10 percük.Paul még most se tudott megszólalni.
-Mi szerintem megyünk is.Látom szeretnétek beszélgetni...
Mondta Quil és kilökdöste a többieket.
Mi pedig csendben néztük egymást.
-Igaz amit Jared mondott?
Kérdezte és felült.Felálltam és mellé ültem.
-Minden szó.
Fogtam meg a kezét.
-Ha, te nem jössz én mostanra már...
-Csss...Kérlek ezt meg se említsd!
Raktam az ujjam a szájára.Szerelmet láttam a szemébe.
-Te vagy az őrangyalom.
Mosolygott és közelebb húzott magához.Megpusziltam az arcát, majd az orrát és a száját.
-Remélem mi hamarabb haza mehetünk.
Mondta és mocorogni kezdett.
-Én is.
Kopogtak és egy másik ápoló lépett be.
-Elnézést, csak a hölgy felsőjét hoztam vissza.Ki van mosva.Tessék...
Nyújtotta át.El is felejtettem.
-Nagyon szépen köszönöm.Igazán nem kellett volna.
Mosolyogtam rá.A nő köszönt és el is ment.
-Szóval hogy is került hozzájuk a felsőd?
Kérdezte vigyorogva.Elpirultam.
-Ezzel rögzítettem a vállad az erdőben.
-Hmm..nem rossz!Istenem, miért nem láthattam amikor leveszi?
Nézett a plafonra.Játszásiból megböktem az oldalát.
-Jó oké.De azért megnéztem volna.
Puszilt meg.
-Meg hiszem azt.
Vigyorogtam.Odabújtam hozzá és betakaróztam.Embry-n kezdtem gondolkodni.Vajon mi lehet vele?Remélem nem ő tette ezt Paul-al...
Arra ébredtem hogy valaki a fülembe szuszog.Kinyitottam a szemem és Paul arcával találtam szembe magam.Olyan édesen alszik.Most olyan, mint egy gyerek.Kikászálódtam az ágyból és a nővér pulthoz mentem.
-Megkérdezhetném, hogy mikor engedik haza?
Néztem egy szemüveges nőre.
-Ma már az orvos megengedte hogy elhaggyák a kórházat.Majd 1 hét múlva vissza kell jönni, hogy kivegyék a varratott.
-Köszönöm.Viszlát!
Boldogan mentem be a kórterembe.Már Szerelmem is ébren volt.
-Képzeld hazaengedtek!Úgy hogy, ha jobban érzed magad mehetünk is.
-Ez remek!Végre!Nem bírtam volna már sokáig.
Lassan felállt és megölelt.Olyan jó már ez az érzés.
-Ez már nagyon hiányzott!
Suttogta a fülembe.Kuncogtam és megpusziltam a száját.
-Van ruhád?
Kérdeztem és vizsgálni kezdtem a hálóingbe.
-Igen, Quil gondolt rá.
Megfordult és belőlem dőlt a nevetés.Hátranézett és kérdőn nézett rám.
-Mi olyan vicces?
Kérdezte.
-Semmi...Csak...Hátul a ruha nincs rendesen megkötve.És hát...nyitott.
Célozgattam.Megnézte és ő is kacagott.
-De, nyugi.Nagyon tetszik.
Mondtam még mindig fulladozva.
-Szerencséd.
Mondta.
-Ki megyek hogy feltudj öltözni. 
Gyorsan ki slisszantam az ajtón és leültem a folyosón egy székre.Pár perc múlva egy iszonyat helyes srác lépett ki.Széles vigyorra húzódott a szám, ahogy átölelt és tudom hogy ő az enyém.
Összekulcsoltuk ujjainkat és igyekeztünk távozni.


***


-Nem jössz át hozzám?Még egyszer se láttad belülről, a házam.
Nézett rám.
-De, persze.
Az ajtónál álltunk.Kinyílt az ajtó és beléptünk.Ekkor leesett az állam.
-Ez...Paul ez a tiéd?Gyönyörű!
Simítottam végig egy mély sárga falat.
-Szeretem ha egy ház szép.
Vonta meg a vállát.
-És nagyon örülök hogy tetszik.
Mondta mosolyogva.
Egy szoba felé kezdett húzni.
-Ez pedig...Az én szobám.
Nyitotta ki az ajtót itt is.
A lélegzetem is elakadt.A zöld szín uralkodott.Csodálatos!Egy hatalmas franciaágy volt a szobában.
Mosolyra húzódott a szám és belevetettem magam.
-Tetszik?
Kérdezte és mellém hasalt.
-Nagyon.Ezt nem is hittem volna.
Mondtam még mindig ámulattal.A zöld színhez tökéletesen passzolt a sárga.Nagyon tetszett a szoba.
-Lassan mennem kéne.Embry-ről se tudok semmit és Mary-ről se.
Mondtam lehangoltan.Nem akartam itt hagyni Pault.Vele szerettem volna maradni...
-Nem szeretnél nálam...aludni?
Ettől a kérdésétől a szívem olyan gyorsan kezdett verni, hogy azt hittem fel adja a szolgálatot.
Éreztem hogy pirulok.
Paul halkan nevetni kezdett.
-Mi az? Mi olyan vicces?
Kérdeztem most már én is nevetve.
Nem válaszolt, elhallgatott és felült hozzám és édesen megcsókolta az ajkaimat...
Arra lettem figyelmes, hogy Paul a felsőjét veszi le, majd eldobja.
A kockás hasa!!!Olvadok...Biztosan karom én ezt?Tudom hogy már 18 vagyok, de én még erre nem hiszem hogy készen állok.
-Paul...
Sóhajtottam és lassan eltoltam magamtól.
-Mi a baj?
Kérdezte és mélyen a szemembe nézett.
-Semmi....csak én nem hiszem...hogy készen állok rá.Ne haragudj!
Magához húzott és megölelt.Megpuszilta a nyakam.
-Semmi baj.Addig várok ameddig akarod.
Olyan jó hogy így megért.
-Köszönöm.
Susogtam az ajkaira, mire ő mosolyogni kezdett.
Felálltunk és Szerelmem az ajtóhoz kísért.
-Akkor nem alszol...itt?
Mondta megakadva.
-Hidd el, hogy nem akarlak itt hagyni, de mennem kell.Ha Embry még nem jött vissza, akkor Mary-re nekem kell vigyáznom...Ennyivel tartozok neki.Olyan mintha az Anyám lenne.
Mondtam és a végére már elhallgattam.Szájmenésem van...
-Jól van. De azért holnap elmegyünk valahova?Persze ha csak szeretnél.Nem kötelező.
-Még jó hogy el.Istenem Paul, fogd már fel hogy te vagy nekem a legfontosabb és hogy imádlak!
Öleltem magamhoz szorosan.Átkarolta  a derekamat és ő is szorosan magához ölelt.
-Csak annyira hihetetlen felfogni hogy Te az enyém vagy...
-Nekem is.
Mondtam és adtam neki egy búcsú csókot.Hosszú volt és szenvedélyes.
-Ha valamire szükséged van hívj.És jó éjszakát.
Mondtam, majd megsimítottam az arcát.
-Amire nekem van szükségem az pont most fog távozni.
Hogy lehet valaki ennyire édes?!?
Már a szobámban voltam és Amandával beszélgettem.
Épp Paul-ról meséltem neki.Ő meg csak sóhajtozott, mintha valami szerelmes filmet nézne.
-Titeket még az Isten is egymásnak teremtett.
Mondta sikítozva...
Még sokáig beszélgettünk, majd elmentem zuhanyozni és aludni.
Felvettem a pizsamámat és bebújtam a puha ágyamba...


Képek a fejezethez
Emma pizsamája:

   
























9. fejezet


Felvettem a pizsamám és bebújtam a puha ágyamba...




Az éjszaka közepén valamire felriadtam...
Sutyorogásokat hallottam az ablakom alatt...
Halkan felálltam és lábujjhegyen mentem az ablakhoz...
-De mi van ha leszedi a fejünk, amiért felkeltettük?Még is csak fél 3 van...
Mondta egy alak, akinek Quil alakja volt.Mellette pedig Jared.
Hirtelen egy remek ötletem támadt.Igaz tényleg korán van még, de talán megijesztem őket.Csak egy kicsit...
Felkaptam magamra egy fekete pulcsit és húztam zokni, meg cipőt.
Csendesen kinyitottam az ajtóm és átvágtam az előszobán.Kikulcsoltam a bejárati ajtót és kilopództam.A tücskök nagyban ciripeltek.A leghallhatatlanabb járásomat alkalmaztam.
Már a fiúk mögött voltam 2 méterrel.Még mindig azon veszekedtek hogy hogyan is költsenek fel.               
Vigyorogva mentem a hátuk mögé és...
-Sziasztok!!!
Ordítottam a két fej között.Mind a ketten vagy egy métert ugrottak üvöltve.
-Na szép...Ennyit a nagy és erős farkasokról...
Nevettem és megöleltem őket.
-Em, a frászt hoztad ránk! Teljesen elment az eszed?
Mondta Jared közben ingatta a fejét.
-Bocsi, de miért is kerestek ti itt hajnali háromkor?
Kérdeztem tőlük.
-Sam mondta, hogy jöjjünk érted és menjünk megbeszélésre.Vámpír nyomokat találtak a Kanadai határnál.
Erre megborzongtam.Annyira gyűlölöm őket...Már ha csak rájuk gondolok...
Sietni kezdtünk Emily-ékhez...
-Paul is jön?
Quil bólintott.
-Ő már ott van.Muszáj volt neki is szólni.
Mondta és a további utat csendben tettük meg...
-Helló, Sam. 
Suttogtam.Lehet hogy Emyli alszik.
Szememmel Pault kezdtem keresni.Ott állt az ajtófélfát támasztva.
Mikor meglátott rögtön mosolyogni kezdett.Odasiettem hozzá és megöleltem.Elöntött a forróság a karjaiban.
-Hiányoztál.
Suttogta a fülembe.
-Nekem is.
Válaszoltam és megcsókoltam.Nagyon jól esett már.
Sam megköszörülte a torkát, mi meg szétváltunk.
-Bocs Sam.
Mondta Paul én pedig pirultam.
Az Alpha belekezdett, mi pedig figyelmesen hallgattuk...


-Szóval, Emmát be kell mutatnunk Cullenéknek.
Fejezte be Sam.
-Hogy mi?Már elnézést, de én nem vagyok hajlandó a közelükbe menni.Sajnálom Sam.
Mondtam dacosan.Értem hogy tudniuk kell rólam meg minden, de nekem ez nem megy.Amióta tudom hogy Anyát vámpírok ölték meg...
Gombóc lett a torkomban hogy rá gondoltam.
-Emma ezt muszáj.
Mondta Alpha hangon.Erre már nem bírtam nemet mondani.Az Alpha szava szent és teljesíteni kell.
Nagy nehezen bólintottam...Sam tudott Anya haláláról és hogy mi okozta.Tudta hogy nekem ez milyen nehéz lesz.
-Tudom Emma, hogy Any...
-Sam kérlek ne, csak ezt ne!Ne feszegessük ezt a témát.
Vágtam a szavába.A többiek értetlenül nézték a beszélgetésünket.Szomorú szemekkel néztem rá.
-Rendben, akkor mehet mindenki aludni.Kösz hogy eljöttetek. Kösz Emma.
Mondta.Se perc alatt távozott mindenki csak én maradtam és Szerelmem.
Oda mentem Sam-hez és megöleltem.
-Bocsánat.
Mondta.Könnyeket éreztem a szemembe, majd elengedtem és megráztam a fejem.
-Nem, semmi baj.Néha rám jön.
Töröltem ki a könnyeimet.
-Jó éjt.
Mondtam és kisétáltam.Paul megfogta a kezem.
-Jól vagy?Mi történt?Nem értettem semmit se.
Mondta bánatos hangon.
-Nem baj, ha nem most kezdem elmesélni?
Néztem rá.Nemet intett fejével és csöndesen mentünk tovább...
-Köszi hogy hazakísértél.
Suttogtam és megcsókoltam.
Kezei a derekamról a fenekemre csúszott.
-Élvezed mi?
Kuncogtam.
-Nagyon.Amióta élek csak rád várok.És most meg itt vagy.
Mondta, majd folytatta a csókot.Mézédes ajkai az enyémet kényeztették.Szét váltunk.
-Szép álmokat.
Mondta.
-Aludj jól.
Válaszoltam és futócsókot nyomtam a szájára.Elköszöntünk én pedig bementem.
Az ágy csalogatóan hívott magához.Nem tettem ellene, hanem bedőltem és már repültem is "Álomországba"...




10. fejezet


Az ágy csalogatóan hívott magához.Nem tettem ellene, hanem bedőltem és már repültem is "Álomországba"...




Reggel csodálatos napfény ébresztett.Nyújtózkodtam egyet és kinyitottam a szemem.megnéztem mennyi az idő.Csak fél tizenegy...
-Úr Isten! Már ennyi az idő?Paul!
Pattantam ki az ágyból...Elvileg randink  lenne.De nem mondta hogy hánykor.Gyorsan meglátogattam a fürdőt.Lezuhanyoztam és fogat mostam.Kivasaltam a hajam és vittem fel egy kis spirált meg szájfényt.A természetesség híve vagyok.
Csörögni kezdett a mobilom.
Megnéztem a kijelzőt.
Paul
A szívem egy ütemet kihagyott.
Felvettem és boldogan beleszóltam.
-Szia!
Köszöntem bele.
-Szia kicsim.
Köszönt ő is boldogan.Kicsim-nek hívott!!!Istenem!!!
-Na, ma mikor találkozzunk és hova van kedved menni?
Kérdezte.Gondolkodóba estem.Erre meg csöngettek.
-Pillanat, csak kinyitom az ajtót.
Az ajtóhoz futottam, majd kinyitottam.Egy olyan személy állt ott, akire nem is számítottam volna.
Az állam leesett.Embry...
-Most le kell tennem.Majd visszahívlak.Puszi.
És kinyomtam.
Embry szakadt ruhában volt és tiszta kosz.Egy könny gurult le az arcomon.Beleborultam a nyakába.
-Embry...
Sírtam.Visszaölelt.
-Bemehetnénk?
Kérdezte.
-Persze.
Vágtam rá rögtön és behúztam.Leültünk a konyhába és beszélgetni kezdtünk.Boldog voltam hogy itt van, bár egy kicsit feszült is.Úgy éreztem most valami nagyon rosszat fogok megtudni.
-Hol voltál?Miért nem hívtál?Miért hagytál itt?
Tettem fel a legfontosabb kérdéseket.
-Emma, én nagyon-nagyon sajnálom...
Mondta lehorgasztott fejjel.
-Mit?
kérdeztem vissza.
-Hát azt a kis incidenst Paul-al.Csak elöntötte a fejemet a düh és....
-Állj!!!Szóval te tetted ezt Paul-al?Te voltál Embry Call?Hogy tehetted ezt?
Ordítottam vele.
-Kérlek hallgass meg.
Kérte nyugodt hangon.
-Még is mit? Hogy majdnem megölted a Lenyomatomat?
Erre Embry-nek kitágult a szeme.
-A le..lenyomatod?
Dadogta.
-Igen, teljesen jól hallottad.Embry hogy tehetted ezt?Vele?Velem?Velünk?
Zokogtam.Felállt és odajött hozzám.Meg akart ölelni de én eltoltam.
-Ne érj hozzám!Azt hittem a legjobb barátom vagy!
Üvöltöttem a szemébe.Berohantam a szobámba és elővettem az egyik bőröndömet.
Beledobáltam a fontos cuccokat...
Dübörögtek az ajtón.
-Emma!Kérlek engedd meg hogy megmagyarázzam!
Mondta szomorúan.
-Ezen nincs mit megmagyarázni.És most látni se akarlak, mert tuti kórházba juttatnálak.
Ordítottam és a telefon töltőmet is bedobtam.Összecipzároztam és kimentem.
-Ne, ne menj el!Hallgass meg!Csodálom hogy Paul nem mondta el neked a történteket.
Mondta gúnyosan.
-Na ide figyelj!Paul törődik azzal hogy én éppen mit is érzek.Megkérdeztem, de azt mondta nem akar elszomorítani, így nem tette.Te meg fogod magad és világgá mész?Hát ez aztán marha jó barátság.
Kiabáltam még mindig és becsaptam a bejárati ajtót.Rohanva mentem a bőröndömmel és csak záporoztak a könnyeim.Kihez menjek?Paulhoz?Nem akarok ráakaszkodni és amúgy is még nekem az túl korai lenne.Felhívom Emilyt.Tárcsáztam a számát, majd kétszer kicsöngött és felvette.
-Halló?
Szólt bele.
-Szia...
Mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Emma, mi történt?Paul?
-Nem, nem Paul.Embry.De majd elmesélem.Kérdezhetnék valamit?
-Persze.
Mondta.
-Nem költözhetnék hozzátok egy darabig?Csak addig míg össze nem kaparom magam?
-Bármikor jöhetsz.Ez hülye kérdés volt.
Mondta nevetve.
-Köszönöm szépen Emily, akkor pár perc és ott leszek.
Mondtam és letettem.
Körülnéztem hogy hol vagyok és elindultam a jó irányba...


-Úgy megijesztettél, minden rendben?
Borult a nyakamba Emily.
Leültünk és beszélgetésbe enyeledtünk.Elmeséltem neki mindent.Töviről-hegyire.
-Paul-al beszéltél már?
Kérdezte és odaadott egy bögre teát.
-Nem, tényleg vissza kéne hívnom.
Csaptam a fejemre.Emily bele egyezően bólintott.Kikaptam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam a számát.Egy csörgés után felvette.
-Szia, minden oké?
Kérdezte rögtön.
-Nem beszélhetnénk inkább személyesen?
Mondtam küszködve a könnyeimmel.
-De, persze.Indulok hozzátok.
-Neee!
Kiáltottam.
-Inkább megyek én hozzád.Maradj ott ahol vagy, mindjárt ott leszek.
Mondtam és kinyomtam.Mondtam Emily-nek hogy mennem kell, majd jövök valamikor és hogy még egyszer köszönöm.
Kiszaladtam az esőbe.Remek, pont a hangulatomhoz illik...
Rohanni kezdtem Paul-hoz.
Közben összetalálkoztam Sam-mel, aki intett a kocsijából és tovább ment.
Már látom a házat.Végre!
Amint a házhoz értem, Paul már ajtót nyitott és gyorsan behúzott az esőről.
-Szia.Köszi.
Mondtam és levettem a cipőm.Szerelmem furcsán méregetni kezdett.
-Szóval miről szeretnél velem beszélni?
Kérdezte és leültünk a nappaliba.Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
-Azt szeretném kérni tőled, hogy várd meg míg mindent elmesélek és ne veszítsd el a fejed, rendben?
Kértem meg.Tudom hogy Paul milyen ingerlékeny.Vannak néha kitörései.
-Megígérem.
Tette a szívére a kezét.Jól van, hát akkor kezdjük is el.Meséltem és csak meséltem.Elmondtam hogy amikor le kellett tennem Embry volt az ajtóban és hogy veszekedtünk és én meg elköltöztem.Türelmesen végighallgatta, majd megfogta a kezem.
-Kicsim, miért nem hozzám jöttél?Tudod hogy hozzám bármikor jöhetsz.
-Mert, nem akartam a nyakadba szakadni.Meg nekem még gyors lett volna a  tempó...
Sütöttem le a szemem.Meglepődtem hogy nem ment egyből Embry fejét letépni.Büszke voltam rá, hogy nem csinált őrültséget.
-Én csak örültem volna neki, hogyha beállítasz a bőröndjeiddel...
Mondta és az ölébe húzott.
-Szóval nem is akarod Embry-t megölni?
Néztem a szemébe.Vegyes érzéseket láttam benne.Szerelmet, dühöt és vágyat.
-Nem.Megtenném, de nem.Tudom hogy mennyire jóba vagytok és én is úgy tekintek rá, mint az öcsémre.
Mondta.Ezen újra meglepődtem.
-Annyira büszke vagyok rád.Én...nem is tudom, hogy hogy lehet annyi ön kontrolod....Én már tuti valami hülyeséget tettem volna.
Vallottam be.Mosolyra görbült a szája és megpuszilt.
-Lehet hogy adnod kellene neki egy esélyt.Hallgasd meg, nem lesz tőle semmi bajod.
Mondta és a fülem mögé tett egy tincset.
Paul-nak igaza van.Miért is ne?Igaz most nagyon utálom, de mégis csak a legjobb barátom, vagy mi...




11. fejezet


Paul-nak igaza van.Miért is ne?Igaz most nagyon utálom, de mégis csak a legjobb barátom, vagy mi...




Mivel Paul nem ment velem úgy randira, hogy Embry-vel meg nem beszéltük a dolgokat, kénytelen voltam vissza menni...
Az ajtó előtt állok és próbálom összeszedni a gondolataimat. Becsengessek?Vagy inkább ne?
Na jó...Végül is mit veszíthetek vele?Max a legjobb barátomat.Nagyszerű....
Becsengettem és Embry nyitotta ki az ajtót vörös szemekkel.
Embry...te sírtál???
Csodálkoztam el.Lehajtotta a fejét -mintha el szégyellte volna magát- és vissza ment a házba.
Utána mentem és bezártam az ajtót.
A nappaliba leült a fotelbe.Én a szembe lévő kanapéra. Egy ideig idegesen hallgattunk.Majd én törtem meg a csendet.
-Sajnálom hogy úgy lehordtalak.Csak annyira fájt ez az egész.
Mondtam búsan.
-Neked volt igazad.Én tettem rosszat és amit te műveltél most, azt jogosan kaptam.
Mondta és rám nézett.Felállt és leült mellém.
-Miért tetted?
Kérdeztem a magam elé meredve.Hosszan hallgatott, majd végül megszólalt.
-Féltem hogy elveszítelek.
Felkaptam a fejem.
-Szóval te féltékeny voltál?Csak ezt ne mond hogy belém...
Itt abba hagytam.
-Igazából nem is tudom.Fontos vagy nekem, de nem hiszem hogy azért voltam féltékeny, mert beléd szerettem.
Mondta összeráncolt tekintettel.
-Akkor?
-Attól féltem, ha Paul-al összejösztök akkor én már nem is fogok számodra létezni...
-Micsoda?Dehogy is...Hogy gondolhattál erre?Embry te vagy a legjobb barátom!Lassan 15 éve.
Öleltem meg.Csak öleltük egymást és öleltük, majd elhúzódtam.
-De ugye tudod hogy ezt nem fogom ilyen könnyen feldolgozni?Teperned kell azért hogy megint olyan kötelék legyen köztünk, mint régen.
Mondtam teljesen komolyan.Egyet értően bólintott.
-Rendben, akkor én most megyek is...
Álltam volna fel, ha Embry meg nem fogja a karomat.
-Nem költözöl vissza?
Kérdezte.
-Nem, még gondolkodnom kell.De ha látni akarsz keress Emily-éknél.Jelenleg ott lakom.
Mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Nagyon köszönöm, hogy megbocsátottál!
Ölelt meg újra.
-Nem 100%-osan bocsátottam meg.Ezt ne felejtsd el.
Mondtam és kiléptem a verandára.Az eső elállt.Intettem és igyekeztem Paul-hoz.


***


Már a házban beszélgettünk és nevetgéltünk.Épp párna csatáztunk Szerelmem-mel.Egy pillanatra nem figyeltem és Paul már fel is kapott az ölébe.
-Mit csinálsz?
Kérdeztem nevetve, amikor Paul pörgetni kezdett.
Nem vártam rá választ, hanem a nyakán összefontam a karom és forrón megcsókoltam.
Zokszó nélkül vette az adást és visszacsókolt.Megálltunk a pörgésben, majd úgy folytattuk.
-Szeretlek.
Mondta két csók közt.
-Én is szeretlek.
Válaszoltam, majd lecsúsztam az öléből.
Megöleltem.Annyira, de annyira szeretem.Felnéztem rá és akaratom ellenére is beleharaptam az alsó ajkamba.
-Ilyenkor olyan vadító vagy.Imádom amikor ezt csinálod.
Mondta és megpuszilt.Belepirultam.
-Lassan mennem kéne...Nem is tudom, hogy Sam mit szólt ahhoz hogy odaköltöztem.
Mondtam és felvettem a pulcsimat.
Paul hátulról átkarolt, majd belesúgott valamit a fülembe.
-Ne menj el, maradj itt velem.
Ezen teljesen megesett a szívem.Olyan aranyosan kérte.Gonosz vagyok ha itt hagyom.
Megfordultam és adtam az ajkaira egy puszit.
-Na jó.Rendben.Maradok.De csak ha itt is aludhatok.
Mondtam vigyorogva, majd Paul nevetve magához ölelt.
-Még jó hogy itt aludhatsz.És ígérem, megpróbálok jó fiú lenni.
Mondta kacsintva.Nevettem és vettem a cipőmet.
-Most meg hová mész?Nem azt mondtad hogy maradsz?
Kérdezte pánikolva.
-Nyugi, csak cuccért megyek meg beszélek Sammal.
Mondtam mosolyogva és puszit adtam az arcára.
-Siess vissza!
Mondta és kinyitotta nekem az ajtót.Gyorsan távoztam és gyalogoltam felfelé.Sétáltam és mélyeket szívtam a friss levegőből.Megnyugtatott.
Hamarosan megérkeztem és kopogtam az ajtón.
-Szia Emma.örülök hogy hozzánk jöttél lakni.
Ölelt meg Sam.
-Akkor nem is bánod?
-Nem, dehogy.A családomba tartozol és legalább Emily nem lesz egyedül.
Mondta és beleharapott egy muffinba.
-Ma ott alszok Paul-nál, ha nem gond.
Mondtam és leültem.
-Csak az ágy maradjon meg...
Mondta vigyorogva.
-Ne szívd a vérem, kérlek.
Mondtam én is vigyorogva.
-El is felejtettem mondani.Ma éjszakai őrjárat van.És most tudtam meg hogy Cullenék elmentek, szóval nem kell nekik bemutatnunk.
Tényleg én ezt el is felejtettem.Pedig Jacob mondta...
Még beszélgettünk egy ideig, aztán egy táskámba pakolni kezdtem.
Mindent betettem és alaposan átgondoltam.
-Akkor megyek is, majd holnap jövök...
Léptem volna ki az ajtón, de Sam utánam szólt.
-Emma, ma este úgy gondoltam hogy te őrjáratoznál Quil-el...
A mosoly lefagyott az arcomról.Ezt Sam is észre vette.
-Nyugi van, megmondom Jared-nek hogy menjen helyetted, így szabad az estéd.
Kacsintott rám.Én újra kivirágoztam.Odarohantam és megöleltem.
-Köszi, köszi, köszi!
Nyomtam egy nagy puszit az arcára.
-Nincs mit, de holnap csak te járatozol.
Nevetett és elengedett.
-Megbeszéltük.
Vágtam rá és elköszöntem, majd megint megtettem a már ismerős utat.
Amikor Paul megtudta, hogy nem kell őrjáratoznom olyan boldog volt, hogy azt már el se lehet mondani.Az egész nap a miénk...Olyan jó ebbe belegondolni.
-Mit szeretnél csinálni?
Kérdezte miközben a tévét kapcsolgatta.Én az ölébe kuporogtam.
-A lényeg az hogy veled legyek.Nekem ez a program is megfelel.
Mosolyogtam rá és lágyan megcsókoltam.
-Tudod, nekem ez a terv is tetszik...
Mondta és megcsókolt.Belehúzott az ölébe, de a csókot nem szakítottuk meg.Beletúrtam szatén fekete hajába, ezzel közelebb húzva magamhoz.Ő a hátamat simogatta.Lassan abbahagytuk és          
csak egymást néztük.
-Van egy ötletem, öltözz.Kint várlak.
Mondtam és leheltem egy csókot az ajkára.Meglepettnek tűnt, de engedelmeskedett.Kiviharoztam az ajtón és beültem az anyós ülésre.Szerelmem fél perc múlva már mellettem ült.
-Hova lesz a fuvar?
Kérdezte mosolyogva.
-Seattle-be.Az áruházba.
Adtam ki az utasítást.Paul indította a gyönyörű kocsiját és már száguldottunk is

Egy Lexus LFA 2012-es.Tökéletes gyártmány.
A bőr ülések...Áhh mindegy...
Útközben megcsörrent a mobilom.
Amanda
Mosolyogva vettem fel.
-Szia!
Üdvözöltem.
-Szia!Mizujs van?
-Semmi, épp Seattle-be megyünk Paul-al.
Mondtam.
-Hűha!És történt már köztetek valami?
Mondta és ez a "szemöldökhúzogatós" hangja volt.
Tudom hogy a beszélgetésünket Szerelmem is tisztán hallja.
-Nem, nem akarjuk elsietni...
Néztem a mellettem ülő személyre.
-Értem.Helyes!Én meg holnap megyek haza Patch-el.
Mondta szomorú hangon.
-Hát Párizst én se hagynám ott szívesen.
Mondtam együttérzően.
-Na jól van, megyek.Hagylak titeket turbékolni.Szia.
Mondta és már le is tette.Paul-ra sandítottam, aki vigyorgott.
-Pörgős a nagynénéd.
Mondta.
-Hát, ő már csak ilyen.
Válaszoltam.Hamarosan megérkeztünk és leparkoltunk.Bementünk és én elvettem egy kosarat, amit már Paul át is vett tőlem.
-Elárulod mit tervezel?
Kérdezte.
-Ha elárulnám, nem lenne meglepetés.
Mondtam és kutatni kezdtem a sorok között.Igazából azt se tudom mit fogok sütni.
Talán...madártejet.Azt már úgy is nagyon rég ettem.Bedobáltam a hozzávalókat a kosárba és még Szerelmem is tett dolgokat a kosárba, ami nem volt otthon.
Kifizettük és már mentünk is a kocsihoz.
Három csaj közeledett felénk, akik nagyon bámulták Pault.Bevallom eléggé idegesített.
Lelassítottam Pault is magammal húzva.Megfordult velem szembe.Hozzáléptem és a nyaka köré fontam karjaimat, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.Neki se kellett sok.Az egyik kezével átkarolta a derekam és közelebb húzott.Ránéztem a lányokra, akik már gyors tempóval mentek el mellettünk.Egymásra mosolyogtunk és tovább mentünk.
Bepakoltunk a kocsiba, majd beültünk.
-Tetszik hogy féltékeny vagy.
Mondta somolyogva.A francba...észre vette.Ez most kínos.Rögtön elpirultam.
-De ha téged is így bámult volna pár srác, én is ezt tettem volna.
Vallotta be.Ezen meglepődtem és kuncogni kezdtem.
-Bocsi, de annyira idegesített.
Megfogta a combom és közel hajolt hozzám.
-Semmi baj.
Mondta a szemembe és megcsókolt.Puha és lágy volt.Olyan Paul-os.
Hazafelé vettük az irányt...


12. fejezet

Hazafelé vettük az irányt...

Ahogy az ablakon keresztül nézelődtem és élveztem a száguldást és hogy itt van velem a legfontosabb ember, megszólalt a kedvenc számom...
Miley Cyrus: Who owns my heart
Nagyon tetszik ez a szám, bár a klipp elég k****sra sikeredett de az nem számít.Igaz találkoztam már Miley-val, nagyon kedves lány.Teljesen összebarátkoztunk.
Elkezdtem énekelni, amit nagyon ritkán tettem közönség előtt, de Paul előtt nem idegeskedtem.

Paul szemszöge:

És amikor felhangosította a zenét, meghallottam gyönyörű hangját.Azt hittem elájulok.Teljesen megbabonázott.Nem bírtam az útra koncentrálni...Muszály volt őt néznem.Néha lopva őt figyeltem.Lehet hogy hülyén hangzik, de mintha kényszerítene a kisugárzása.
Hamarosan vége lett és rám nézett angyalian mosolyogva.
-Gyönyörűen énekelsz!Ezt eddig nem is tudtam.
Mondtam és megsimítottam az arcát.
-Köszönöm.Tudod, nem nagyon szoktam emberek előtt énekelni.De most kivételeztem.
Kulcsolta össze ujjainkat az ölében.

Emma szemszöge:

Paulnak tetszett a hangom.Azt mondta hogy, nem is érti hogy nem fedezhettek eddig fel.
Hazaértünk és kipakoltunk a kocsiból.
Gyorsan neki láttam a madártejhez.
Paul mindig segített ha kellett valami tál vagy ilyesmi.
Többet nem engedtem neki.
Készítettem egy jó adagot, és hagytam kihűlni.Én csak hidegen szeretem.
Leültem az asztalhoz és Szerelmemmel szemeztünk.
-Táncolhatnékom van.Este nem megyünk bulizni?
-De, mehetünk.Fel hívom Quil-t és megkérdezem nincs e kedve megszervezni estére.
-Várj, ne hívd fel.Este őrjáratozik...
Sóhajtottam.
-Hát, akkor ez felejtős.A parton szeretnél, ugye?
Kérdezte.Szomorúan bólintottam.
-Akkor majd máskor.
Mondta és megpuszilt.
-Van egy ötletem.Ma estére.
Csillant fel a szeme.Nem értettem semmit.Milyen ötlet?
-Milyen ötlet?
Kérdeztem kíváncsian.
-Ó, az maradjon meglepetés.Most megyek, előkészítek valamit.Téged pedig elviszlek Emily-hez.Legalább nem leszel addig egyedül.
Mondta és megpuszilta a homlokom.
Felkeltem és megcsináltam a hajam.Szeretek újdonságokat csinálni vele.Fő a változatosság!
Ez a mottónk Amandával.
Bementem a fürdőbe és elővettem a táskámból a tupirfésűmet.Kiengedtem a hajam és kifésültem.Elöl a tövét megtupíroztam és hajlakkal rögzítettem.Majd magasan felfogtam.
Szerettem ezt a frizurát.Egyszerű és tökéletes.Nem kell vele sokat vacakolni.
Kimentem és Paul-ba botlottam.
-Várj, az előbb még nem ilyen volt a hajad.
Mondta mosolyogva.
-Szeretem a változatosságot.
Mondtam és egy csókot leheltem az ajkaira.

20 perccel később...

-De vajon mi lehet a meglepetés?El nem bírom képzelni.Emily, te mit gondolsz?
Firkálgattam egy jegyzettömbe.Emily egy magazint lapozgatott és teát szürcsölt.
-Emma, ha már 50.-re is fogod megkérdezni, akkor is azt fogom válaszolni, hogy fogalmam sincs.Nem látok Paul fejébe...
Mondta és lapozott egyet.
Már fél órája üldögéltünk mostmár kint a teraszon és én épp gitároztam Emily-nek.
Ekkor lépteket hallottam közeledni és már reménykedtem benne hogy megtudom mit rejt számomra a jövő, de csak Sam jött meg...
Pehh...
Letettem a gitárt és köszöntem Sam-nek.
-Szia Sam.Paulal véletlenül nem találkoztál?
Kérdeztem bájosan.
-Sajnálom, de nem.
Válaszolt vigyorogva, de nem tudtam eldönteni, hogy azért vigyorog ennyire mert tudja, hogy Paul mit tervez, vagy mert végre hazaért és láthatja Kedvesét.
Ekkor egy Lexus gurult be a "kertbe".
Paul kiszállt és hatalmas mosollyal szaladt fel a lépcsőn.
-Készen állsz?Mehetünk?
Kérdezte és megcsókolt.
-Persze.
Mondtam és felálltam.
-Akkor majd holnap jövünk.
Mondta Paul tele boldogsággal a hangjába és összekulcsolta kezünket.
Beszálltunk és elhajtottunk.
-Kérlek, kérlek, mond el!
Néztem rá ártatlan szemekkel.
-Ne nézz rám így, tudod jól hogy nem tudok neki ellenállni és ne akard hogy elveszítsem a fejem.
Mondta majd rám mosolygott.
Sóhajtottam és kinéztem az ablakon...
Már egy ideje úton voltunk, mikor Paul fékezett és leállította a motort.
-Megjöttünk.
Mondta izgatottsággal a hangjában és kiszállt.
Követtem a példáját, majd utána mentem.
Egy gyönyörű táj hevert előttünk.A szám nyitva maradt.
-Gyere.Még nem vagyunk ott.
Erre még lentebb esett az állam.Ha nem ez a csodálatos hely a meglepi, akkor mi?Nekem már ez is nagyon tökéletes.
Pár métert mehettünk tovább, mikor Szerelmem lassan megállt és egy kendőt húzott elő a zsebéből.
A hátam mögé állt és bekötötte a szemem.
-Ezt a játékot már kiskoromban is utáltam.
Mondtam.Paul ezen nevetett és megfogta a kezem, majd tovább vitt.
Ekkor halk vízcsörgedezést vettem észre.Hevesebben vert a szívem, mert tudtam hogy ez az előző látványtól sokkal varázslatosabb lesz.
Egyre felerősödött a hang.De nem zavaró volt, hanem inkább megnyugtató.
Megállított Paul és levette a szememről a kendőt.
A szemem könnyel telt meg a látványtól.
Egy leírhatatlan kép fogadott.

-Tetszik?
Kérdezte tőlem halkan.Beleborultam a nyakába.
-Paul!Én...én...nem is tudom mit mondjak!Annyira, de annyira tetszik.
Hüppögtem.
-Te most sírsz?
Kérdezte meglepődve.
-Ig...igen.
Ezen nevetett és felemelte az arcom.Édesen belenézett a szemembe, majd két nagyujjával letörölte a könnyeimet.
-Szeretlek.
Mondta és a homlokát az enyémhez tette.
-Én is szeretlek.
Mondtam és megcsókoltuk egymást.
Vad volt és szenvedélyes.Az egész testem égett a vágytól.És ezzel nem csak én voltam így...

Képek a fejezethez:
Emma haja:

A táj:

13. fejezet

Vad volt és szenvedélyes.Az egész testem égett a vágytól.És ezzel nem csak én voltam így...

-Paul...
Sóhajtottam, amikor a nyakamat csókolgatta.
-Hm?
Kérdezte, de nem hagyta abba ezért én toltam el magamtól.
-Úgy érzem, hogy felkészültem rá.És itt a remek alkalom.Ez a hely csodás és ég a testem a vágytól.Akarlak!
Mondtam és megfogtam a kezét.
-Biztos?
Kérdezte, én pedig határozottan bólintottam.
18-as karika!
Megcsókolt.Eddig ez volt a legvaddabb csókunk az eddigiek közül.
A számról letért a nyakamra és a vállamra.Felkapott az ölébe és úgy csókolt tovább, majd menni kezdett valahová, de a csók nem maradt abba.Egy kis eldugott helyre tértünk be, ahhol egy hatalmas pléd volt leterítve és körül véve nagyon sok párnával.Nagyon meghitt volt.Ledöntött a párnák közé és tovább csókolt.Én benyúltam  a pólója alá és a hasát simogattam.Gyorsan lekapta a felsőjét és eldobta.Fordult a kocka.Én voltam felül és a mellkasát csókoltam, majd egyre lejebb.Jólesően morgott.Visszahúzott magára és lehúzta rólam a felsőm.Az ágyékán ültem és a vállán támaszkodtam.Ő pedig a derekamat fogta és a szemébe azt a hatalmas szerelmet láttam.Hátranyúltam és lassan kikapcsoltam a melltartóm, de úgy hogy ne essen le.Ennél is jobban szerettem volna várakoztatni és fokozni a vágyát.Először az egyik pántott csúsztattam le, utána pedig a másikat.Paul már egyre türelmetlenebb volt.És jobban dudorodott a férfiassága is.Egy mozdulattal eldobtam a melltartóm.Szerelmem azonnal lecsapott rám.Most én voltam alul, Paul pedig melleimet kényeztette.Mit ne mondjak, nagyon jól csinálta.A hasamat puszilgatta és az egyik kezével a bal mellemet édesgette.Mikor a nadrágomhoz ért, a cipzárral játszott.Kezdtem ezt megelégelni.Felültem és a nadrágja övét kapcsoltam ki, heves csók közben.Gyorsan engedelmeskedett az öv, aztán a gombot gomboltam ki.Paul lerúgta magáról a cipőjét és levette az enyémet is.A nadrág is eltűnt róla és rólam is.
Szerelmem kérdőn felnézett rám, mire én bólintottam.
Szószerint letépte rólam az alsóneműm és adott egy gyengéd csókot.Végigpuszilta a testem összes pontját, majd belémhatolt.Istenem, mintha a mennyországba lennék!
Testünk összeforrt és együtt mozogtunk.Beleharaptam Paul vállába, mert azt hittem eltűnök a föld felszínéről.
Annyira örülök hogy Paulal volt az első és vele lesz az utolsó is...
-Nagyon szeretlek!
Mondta a szemembe és megcsókolt.
-Én is.Sőt...
Válaszoltam, majd visszacsókoltam.
Lefeküdtünk egymás mellé és betakaróztunk.Összebújva néztük a csillagos eget...

Reggel én keltem fel hamarabb és Paul védelmező karjaiba találtam magam.Annyira édes.Még álmában is vigyázz rám.
Halkan felálltam és visszaöltöztem.Remek volt az éjszaka.A vigyort nem lehetett volna rólam letörölni.
A pokrócon kerestem valamit, mikor valaki hátulról átkarolt és magához húzott.
-Jó reggelt kicsim.Mit kerestél?
Kérdezte.Annyira varázslatosan mondta ki a kicsim szót.Mosolyogva megcsókoltam.
-Neked is.Csak a telefonomat kerestem volna, de ha már felkeltél akkor nem fontos.
Mondtam és a hajába túrtam.
-Hmm...ennek örülök.Mennyi lehet az idő?
Kérdezte és a háta alá nyúlt.A telefonom a kezében hevert.Vigyorogva megnyomott egy gombot.
-Fél 10.Milyen jó kis telefon.
Mondta.
-Héj, add vissza!
Mondtam nevetve és próbáltam elvenni tőle.
-Egy csók és a tiéd.
Mondta és hülye módon csücsörített.Imádom amikor bolondozik.
-Akár adok érte kettőt is.
Mondtam és én is csücsörítettem.Ezen ő nevetett.Én se bírtam megállni.Lágyan megcsókoltam.
Elengedte a telefonom és visszahúzott.Rátapasztotta a száját az enyémre és magáravont.
-Nem kéne lassan mennünk?
Kérdeztem és megnyaltam Paul száját.
-Szerintem még ráérünk...
Mondta vigyorogva és a kezét rácsúsztatta a fenekemre.
Kuncogtam és megharapdáltam a nyakát.
-Valaki ma nagyon mohó.
Mondtam.
-Ha te azt tudnád...
Mondta és a felsőmet kezdte volna levenni...
-Majd máskor, de most induljunk mert nekem ma egész nap járőröznöm kell.
Mondtam és nagy nehezen felkeltem.
Paul sóhajtott egyet és felállt.Felöltözött és összepakoltunk.
Elindultunk a kocsihoz és kéz a kézben gyönyörködtünk a tájba.
-Eddigi életemben ez volt a legszebb éjszakám.
Mondtam és megpusziltam Pault.
-Nekem is.
Mondta és rám mosolyogott...


14. fejezet

-Nekem is.

Mondta és rám mosolygott...

Mind a ketten éhesek lettünk, ezért úgy döntöttünk hogy elmegyünk a McDrive-ba.

Mi következtünk és egy elég szép lány volt az ablaknál.Körülbelül velem egykorú lehetett.

-Sziasztok!Mit kértek?

Kérdezte.Szerintem csak udavriasságból kérdezte többes számba.Annyira mosolygott Paulra, hogy azt hittem be verem a képét.

Az a mosoly már annyira bájos volt, hogy az már lassan félelmetessé vált.

-Kicsim, mit kérsz?

Fordult hozzám Szerelmem.Nagyon csúnyán nézhettem azt a csajt, mert Paul a combomra tette a kezét.

-Két csibeburgert és egy 100%-os narancslevet.

Mondtam de nem néztem rá, hanem egyfolytában a csajt öltem szemeimmel.

Paul magához fordította az arcom és a szemembe nézett, majdlágyan megcsókolt.Aztán odahajolt a fülemhez és valamit belesúgott.

-Nem bukom a vörösekre, nyugi...

Mondta kuncogva.Rá mosolyogtam és megpusziltam a száját.

Megsimította az arcom és visszafordult a lányhoz.

-A barátnőmnek lesz két csibeburger és egy 100%-os narancslé, nekem pedig öt sajtburger és egy kóla.
Amikor a csaj meghallotta, hogy barátnőmet mondott elpirult és elszégyelte magát.
Le kell állnom ezzel, mert a végén Paul megelégeli és elhagy.Az elhagyást kétlem, mivel belémvésődött, de haragudni csak tud.
Leadta a rendelést és csak a monitort nézte.Kiszálltam, mitha melegem lenne és csak beraknám a pulcsimat hátra.Csak hogy tudja kivel van dolga.
Levettem a pulcsim és betettem a kocsiba.Ránéztem a lányra, aki tátott szájjal bámult.
Elővettem a kedves mosolyomat és rá villantottam, majd visszaszálltam.
-Ööö 10 dollár 45 cent lesz.
Mondta a csaj még mindig ámuldozva.
Megkaptuk a kaját, kifizettük és egy parknál álltunk meg.
Elsétáltunk egy padhoz és leültünk.
-Sajnálom, hogy féltékeny voltam...
Mondtam lehajtott fejjel.
-Nem haragszom, de amikor kiszálltál olyan voltál, mint egy bombázó.Nem mitha nem lennél az.Olyan kéjes mozdulatokkal vetted le a pulcsid, hogy már én lettem féltékeny...
Mondta szín tiszta komolysággal és egy csibészes mosoly keretében.
-Várj, miért kellett volna féltékenynek lenned?Hiszen az csak egy csaj volt, max akkor lehetnél rá féltékeny ha a lányokat szereti, de nálam bebizonyította hogy nem, mivel úgy mosolygott rád, mint Monalisa a festményeken.Csak hogy tudd, Monalisának rothadtak voltak a fogai és....
Mondtam volna tovább, de Paul elhallgattatott mert a szája az enyémen volt.
-Bocsi.
Mondtam, mert már megint szájmenésem van.Erre csak nevetett.
-A kérdésedre a válasz.A féltékenység nem a lány miatt volt, hanem a mögöttünk álló kocsik miatt.A pasik majdnem kiestek az ablakon.
Mondta.Én ezt nem is vettem észre.Annyira rá voltam hangolódva arra a lányra, hogy másra nem is figyeltem.
-Szeretem amikor féltékeny vagy, de csak hogy tudd nekem te vagy az álompasim.Úgy hogy nehezen fogsz tudni lerázni magadról.
Mondtam egészen közel az arcához.
Nevetni kezdett.
-Soha sem akarlak majd lerázni magamról.Sőt...
Mondta és megpuszilt.
-Oké.Akkor jó étvágyat!
Mondtam és kibontottam az egyik burgert.
-Fogadjunk az enyém finomabb.
Mondtam és csábítóan beleharaptam.
-Te megkóstolod az enyém én a tiéd.
Egymás kezéből ettünk.Elég vicces volt.
-Igazad volt, a tiéd tényleg finomabb.
Mondta és megcsókolt.

***

-Sziasztok!Na milyen volt az estétek?
Nyitott ajtót nekünk Sam vigyorogva.Mi bementünk és egymás mellé leültünk a konyhába.
Én felvettem az újságot és beleolvastam.
-Csodás.
Mondtam és tovább olvastam.
-Látom Emmából ne szedek ki semmit.Na és Paulból?
Fordult Szerelmemhez.
-Bocs, Sam.De belőlem se.
Mondta és átkarolta a derekamat, majd a vállam felől ő is olvasta a híreket.
-Oké.De amikor farkas leszel úgy is fogsz rá gondolni...
Mondta Sam és nevetve ki ment.
Egymásra néztünk.
-Sam mióta lett ilyen?
Kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Néha megkattan.Lehet hogy csak jó volt az éjszakájuk nekik is.
Mondta és felállt.
-Én megyek is.Majd ma még találkozunk.
Mondta és átkarolt, majd megcsókolt.
-Jól van.Én meg megyek átfésülni a terepet.
Mondtam és megpusziltam.
-Kérlek vigyázz magadra.Szeretlek.
-Vigyázok.És én is szeretlek.
Mondtam, majd elköszöntünk és megvártam míg látótávolságon kívül van és elmentem zuhanyozni...

Képek a fejezethez:
A McDonald-os csaj:

15. fejezet

Mondtam, majd elköszöntünk és megvártam míg látótávolságon kívül van és elmentem zuhanyozni...


Annyira tökéletes volt az este.Végig ezen kattogott az agyam.Felvettem magamra egy bő melegítő nadrágot és a hozzá való pulcsimat.Feltűrtem az ujját és felvettem a sportcipőmet.A telefonomat azért becsúsztattam a zsebembe.A hajamat magasra felfogtam és elindultam az erdő felé...
Kiléptem az ajtón és beleszívtam a friss levegőbe.Pompás volt...


Paul szemszöge

Nehezemre esett Emmát elengedni, de neki mennie kellett őrjáratra.Egész naposra.Nem is értem hogy Sam hogy gondolta ezt, most csak viccelt hogy egész nap, vagy nem?Szegény Em, hogy ki lesz fáradva...
Leparkoltam és bezártam a kocsit.
Kinyitottam az ajtót és valami büdös csapta meg az orrom.
-Mi ez a szag?
Kérdeztem hangosan.És a konyha felé mentem.Innen jött ez a förtelem.
Hát persze....a madártej.Este kinthagytuk és megromlott.Pedig milyen finom lehetett.
Ekkor rezgett a telefonom.
Ismeretlen
Felvettem.
-Haló?
Szóltam bele.
-Paul, te vagy az?Itt Amanda, Emma nagynénje.
-Szia Amanda, valami gond van?Honnan tudod a telefonszámom?
Kérdeztem.
-Nincs gond és Los Angelesben mindent meg lehet tudakolni.
Hallottam a mosolygást a hangjába.
-Akkor miért hívtál engem?
Ültem le az asztalhoz és egy almát kezdtem dobálni a magasba.
-Tulajdonképpen csak azért hogy meg szeretném lepni Emmát.De hogy ő ne tudjon semmiről.
Ezen nevetni kezdtem.
-Mi olyan vicces?
Kérdezte kicsit felháborodva.
-Semmi, semmi.Csak tudod milyen Emma, előtte nincs semmi titok.
-Tudom milyen, ezért tudom kicselezni.Szóval holnap mennék egy kora reggeli járattal és a plusz meglepivel.
-Mi a meglepetés?
Kérdeztem kíváncsian.
-Egy sztriptíz táncos srác egyenesen Párizsból.Nem dehogy, csak vicceltem.Majd meglátod te is.Egy kicsit a tiéd is lesz.
Mondta.Erre tényleg izagatott lettem.
-Hogy tervezed?
Kérdeztem.
-Reggel odaérnék hozzád és úgy kéne csinálnod hogy Emma is ott legyen.Mondjuk aludjon nálad.
Mondta.
-Nem is tudom, ma egész nap őrjáratozik...vagyis dolgozik.
-Nyugi, tudom hogy micsoda, ne parázz.Szóval fáradt lesz.Nem baj, győzd meg vagy valami.Vesd be a szívtiprót.
Nevetett és letette.Na szép, még el se köszönt.Na mindegy, valahogy ráveszem...

Emma szemszöge

Semmi rosszat nem érzek a közelben, se azon kívül.Már Kanadában járok, lehet hogy visszakéne mennem.
Hazafelé vettem az irányt és rohantam.Már kezdtem álmos lenni...Lehet hogy alszok egyett majd az otthoni erdőben, ha nagyon nem bírom.
Belehúztam és a leggyorsabb tempómban mentem...

Éééés itthon!
Futottam át a célon és lassítottam.Már csak kocogtam és egy fánál elfeküdtem.
Hallottam Sam gondolatait.
-Sam, egészen Kanadába kimentem, mehetek haza?
-Persze, menj csak így is 14 órát voltál, rád fér a pihenés.
-Köszi, szia.
-Szia.
Elfutottam egy bokorig és átváltoztam, majd felöltöztem...


Képek a fejezethez:
Emma ruhája:
















16. fejezet

Elfutottam egy bokorig és átváltoztam, majd felöltöztem...

Hazaértem és lerúgtam magamról a cipőt.
Bevágtattam a konyhába és telezabáltam magam kajával...
Gyorsan elpakoltam és elmostam magam után és kinyúltam a kanapén.Nem kellett tennem azért semmit, hogy el tudjak aludni...

Paul szemszöge:

-Kösz a kaját tesó.Lassan megyek, mert Emmát még meg kell kérdeznem a dologról...
Mondtam és felálltam az asztaltól.
-Rendben.De akkor ezek szerint nem lesz este hancúr, Em egész idő alatt aludni fog.
Röhögött ki Quil.
-Csak irigykedsz hogy neked nincs kit kényeztetni.
Mondtam és belebokszoltam a vállába.Felszisszent és megsimította azt a helyet, ahol megütöttem.
-Na jól van, elláttalak bőségesen kajával és ez a hála?
Mondta tettetett felháborodással a hangjában.
-Megyek már, nyugalom.
Vigyorogtam a képébe és gyorsan kirohantam a házból, mert tuti bevert volna egyet...

A ház előtt álltam és kopogtam.
Semmi...
Csöngettem.
Semmi...
Megint csöngettem.
Erre hallottam, hogy valaki morogva trappol az ajtóhoz és kinyitja.
A világ leggyönyörűbb kómás arcát láttam magam előtt.
-Szia.
Köszöntem, mert nem voltam benne biztos hogy észre vett e.A szeme csukva volt és lassan kinyitotta.
-Szia.Bejössz?
Kérdezte elég morcos hangon.
Bólintottam és beléptem mellé.Egy lágy csókot leheltem ajkára.
Megölelt és hozzám bújt.Felkaptam az ölembe és bevittem a kanapéra.
Eldőlt és visszacsukta a szemét.Egy pillanatra azt hittem visszaaludt, de végül megtörte a csöndet.
-Hogy hogy benéztél?
Kérdezte most már élénkebb hangon.
-Szerettelek volna látni.Hiányoztál.
Tettem a két lábát a combomra és simogatni kezdtem.
-Mennyit voltál "szolgálatban"?
Kérdeztem.
-14 órát.Szerintem rekordot döntöttem.
Mondta.Jó jel ha a humora még meg van.
-14 órát?
-Aha.
Mondta és kinyújtózott.
-Sam megőrült?
-Nincs semmi baj.Alszok egy jó nagyot és csak fekszek egész nap.
Mondta és ásított egyet.
-Mit szólnál ahhoz, ha nálam pihennél egész nap és holnap?
Kérdeztem félve.
Hallgatott és vett egy nagy levegőt.
-Hát...Nem is tudom Paul.
Mondta. Azt hittem nem hallok jól.Most visszautasított?Remegés hullám tört rám.
Emma gyorsan felült és két keze közé fogta az arcom.
-Paul Ryan.Ne csináld ezt!Nyugodj le, vegyél egy mély levegőt és nézz a szemembe.
Mondta és kereste a tekintetem.Ránéztem.
-Tudod jól hogy milyen fáradt vagyok.Akkor miért akarod hogy ott legyek nálad.Egész nap csak aludni fogok.Nm fogok enni, se inni, se főzni.Semmit se fogok csinálni.
Mondta és megsimogatta az arcom.
-Tudom és én ezt elfogadom és meg is értem.Csak kérlek legyél mellettem.
Mondtam és felpillantottam rá.Elengedett és a kezem rácsúsztattam a derekára, mivel az ölembe ült.
-Ennyire hiányzok?
Kérdezte eltűnődve.
-Nagyon.
Mondtam és megcsókoltam.
-Úgy érzem valamit tervezel, csak nem tudom még mit.
Mondta és felállt.
-Csak hiányzol.Vagy baj?
Kérdeztem és utána mentem.Épp a felsőjét vette le nekem háttal és egy melltartót vett fel, majd rá egy toppot.Nehéz volt megállnom, hogy ne döntsem le az ágyra...
-Ne forgasd ki a szavaimat.Tudod hogy ez nem így van.
Mondta és egy szájra puszit adott.
-Akkor?
-Megyek nyugi, nem látod hogy azért öltözök?
Kérdezte nevetve és levette magáról a nadrágot.A 10-10 pontos fenekén igazította meg a tangáját.A nyálam majdnem elcsöppent.Aztán egy kiszaggatott, fekete farmert vett fel.
-Mehetünk?
Kérdezte és pár cuccot beledobott egy puma táskába.
-Igen.Telefon...
Gyorsan kivette a másik nadrágja zsebéből azt, és belecsúsztatta a far zsebébe.
-Kész vagyok.Gyalog jöttél?
-Igen, de a hátamon is vihetlek. Karoltam át és magamhoz húztam.
Nevetett és megpuszilt.Gyorsan írt egy üzenetet egy cetlire és felragasztotta a hűtőre.

Képek a fejezethez:
Puma táska:

Nadrág:

17. fejezet

-Igen, de a hátamon is vihetlek. Karoltam át és magamhoz húztam.
Nevetett és megpuszilt.Gyorsan írt egy üzenetet egy cetlire és felragasztotta a hűtőre.


Emma már a szobámba aludt.Én épp spagettit készítettem, mikor megcsörrent a telefonom.Elzártam a gázt és felvettem.
-Szia Amanda.
-Szia Paul.Eltudtad intézni?Emma már nálad van?
Kérdezte.
-Igen, épp alszik.
-Remek!Holnap akkor egy korai járattal megyek. A 10 órásival.
Ezen nevettem.Az aztán tényleg korai.
-Le se tagadhatnátok hogy rokonok vagytok.
Mosolyogtam.
-Hát nem az biztos.
Nevetett erre ő is.
-Akkor holnap megyünk.Szia.
-Várj!Miért többesszámban mondtad?
Lepődtem meg.Hallottam hogy kuncogott ezen.
-Majd holnap megtudjátok, ne legyél annyira kíváncsi.
Ezen megint mosolyogtam.Látszik hogy Amanda nevelte fel nagy részben Emmát.
Letettem a telefont és megfordultam.Emma állt mögöttem ölbe tett kézzel a falnak támaszkodva.
-Paul, mit titkolsz előlem?
Kérdezte haragosan.
-Én...én nem mondhatom el neked.Sajnálom és ne haragudj.
Mondtam és odamentem hozzá.
-Tulajdonképpen én se tudok semmi konkrétat, de holnap meglátod.
-Remélem nem nőcske van a dologban, vagy annál rosszabb.
Mondta még mindig haragos tekintettel.
-Dehogy.Te vagy az egyetlen nő az életemben.Hiszen teljesen belédvésődtem.

Mondtam és megöleltem.
-Bocsi, ez tényleg hülyeség volt a részemről.
Búgta a mellkasomba.Felkaptam az ölembe és odahajoltam a füléhez.
-Semmi baj.De neked most pihenned kéne.
Suttogtam bele.
-Nem akarok, ha te nem vagy mellettem.
Válaszolta és édesen a szemembe nézett.Hát lehet neki ellenállni?
-Addig fekszek melletted ameddig csak akarod.
Csókoltam meg, majd visszavittem a szobámba.
Becsúsztattam az ágyba és adtam a szájára egy lágy csókot.Mikor már húzódtam volna el tőle, ő átkarolta a nyakam és megnyalta a száját.Ilyenkor tudja hogy nagyon felizgat vele.Most is így volt.Arcomat közelebb húzta és az én számat is megnyalta, majd lassan megcsókolt.Magárahúzott, én a két kezemmel támaszkodtam, nehogy összenyomjam.A derekánál átettem mind két lábamat és szemeztünk.
-Nem vagy most fáradt ehhez?
Kérdeztem vigyorogva.
-A-a.
Válaszolta és beleharapott az alsó ajkába.Imádom amikor ilyen tüzes.
Megcsókoltam és a szánk elnyílt mind a két nyelvnek.Én a combját húztam fel és úgy simogattam, míg az ő keze a hasamat cirógatta.Letértem nyakára, ő pedig átkulcsolta lábait a derekamnál.

Fordult a kocka...Én voltam alul, ő eddig felettem.Kibújtatott fekete pólómból és a hasamon végighúzta nyelvét.Jólesően morogtam.
-Szóval ez tetszik, mi?
Inkább kijelentette, nem kérdezte.Csak ült az ágyékomon angyalian mosolyogva és mell izmomon támaszkodva.
Lehajolt hozzám és ezt suttogta.
-Szeretlek Paul.
Megfogtam felsője alját és lehúztam róla.Mikor eldobtam ő már a számat kényeztette.Annyira puha és finom ajkai vannak.
-Szeretlek Emma.Nagyon szeretlek.
Mondtam két csók közt.Belemosolygott csókunkba.Legurult rólam a hasára.
-Lehet egy kérésem?
Kérdezte csukott szemmel.
-Persze kicsim.
Simítottam ki arcából egy kósza tincset.
-Megmasszíroznál?
Nyitotta ki szemét óvatosan, de én már a fenekén ültem és elkezdtem masszírozni.
-Isteni kezed van...
Nyögte.Olyan szexi a háta...A szép vonalak, a válla. Annyira felizgultam rá.És ezt ő is észrevette.Már nagyban nevetett.
-Valaki nagyon kanos.
Nevetett még mindig.
-Ha te azt tudnád...
Válaszoltam én is.
-Várj egy kicsit.
Leszálltam róla, ő pedig kimászott az ágyból és levette a nadrágját.Tátott szájjal néztem végig.
-Mi az? Te nem veszed le?
Először nem esett le mit mondott, de mikor észbe kaptam rögtön levettem.Visszamászott az ágyba.Én ráültem most a combjára és a fenekét masszíroztam.
-Hmmm...
Mondta.Szép lassan masszíroztam meg mindenhol.Lecsúsztattam róla alsóneműjét és kikapcsoltam melltartóját.Ő zokszó nélkül megfordult alattam és úgy simogatta férfiasságomat.Csoda hogy nem szakadt szét a boxerem.Letépte rólam és felült.Gyorsan ledöntött az ágy másik felére és szenvedélyesen megcsókolt.Óvatosan beléhatoltam és mozogtam benne.Száját kéjes sóhajok hagyták el.Egyre gyorsabb tempóba haladtunk.Én se bírtam megállni a sóhajtozást...
Egyre vadabbul "zakatoltam" benne, majd egyszerre léptünk át a Mennyek kapuján.Csodás volt.Még egy lánnyal se élveztem ennyire.Ebből is látszik hogy ő az igazi.
-Imádlak!
Mondtam és megcsókoltam.
-Én is édes.
Simította meg arcomat.

***

Az akciót még 2-szer ismételtük.De megbeszéltük hogy mostmár abbahaggyuk, mert így sose fogunk kikelni az ágyból.Elmentünk külön-külön zuhanyozni, mert együtt sose végeztünk volna. Ő visszafeküdt aludni én pedig csak magamhoz ölelve feküdtem mellette...